Gone Forever ... or not? - 5. rész
Úristen*-* lesül a képemről a bőr, amiért ilyen soká hoztam-.-"" bocsi lányook! am kéépzeljétek, voltam a fővárosi népdaléneklési versenyen és ezüst minősítést kaptam!*O* azért büszke vagyok magamra^^. és itt vannak a kedvenc blogjaim, olvassátok, ha gondoljátok;) Never say Never , Troublemaker , Alicia's World
nadeakkor befejeztem és itt a rész.... jó olvasááááást;) x
- Szervusztok, gyerekek! - hallottam meg egy férfi hangját. Ijedten az ajtó felé fordultam, és megláttam egy 30-40 év körüli férfit....
- George Webbs vagyok, az osztályfőnökötök. Szólítsatok Mr. Webbsnek - majd bejött a terembe és a tanári asztal mellé állt. - Nos, mindenki itt van? Helyes, akkor üljetek le a helyetekre, és elkezdeném az osztályfőnöki órát.
Kérésére mindenki a padjához ment (Peter leült David mellé(!!!)), és elhallgattunk.
- Remek. Akkor elsőként hallgassuk meg Mr. Wright - (Thomas Wright, később megtudtam) - igazgató úr beszédét! - bekapcsolta a teremben lévő TVt, amiben el is kezdődött a diri beszéde. Unalmas, hosszú beszédet tartott, a felére se emlékszek .. csak annyi, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a házirendet tartsuk be, meg a lányok ne öltözzenek kihívóan és egyéb... Jahh, és nem szabad cigizni.... - Rendben gyerekek - mondta az ofő, kikapcsolta a TV-t és elkezdődött az ofő óra. - Akkor most felolvasnám a névsort.. - megköszörülte a torkát, majd elkezdte:
1.Adam Butler
2.Alex Anderson
3.Alison Stewart
4.Ben Camplbell
5.Brooke Williams
6.Camila Richards
7.David Nickolson
8.Dora Foster
9.Eleanor Hill
10.Ellie Miller
11.Ginny Scott
12.Jamie Collins
13.Lucy Cooper
14.Nick Stokes
15.Peter Black
16.Rachel Miller
17.Ryan Daniels
18.Sophie Parker
Éljen! Én vagyok az utolsó..remek.. Nagyon örülök neki, mondhatom.. David szépen szét fog cikizni..
- Ha! A stréber az utolsó! Ha! - na tessék, már kezdi is. Én lejjebb csúsztam a széken, miközben Alex, Brooke, Camila, Nick, Ryan (hűű de gyorsan meg tudtam jegyezni a neveket) és persze David hangosan röhögött .. rajtam .. Kösz szépen, David!
- Befoghatnád.. - mormoltam.
- Mit mondtál? - fordult felém David. Én visszaültem normális pózba, majd megismételtem:
- Azt mondtam, befoghatnád! - keresztbe fontam magam előtt a kezem, és ránéztem az ofőnkre. Lezártnak tekintettem ezt a szóváltást Daviddel. Nem érdekel .. najó .. kicsit ..
- Gyerekek! Semmi baj! Nyugodjatok meg! - csitított minket Mr. Webbs.
- Ofő bá, én nyugodt vagyok! - ordított előre David, majd elröhögte magát. Hű .. egészen .. emberi .. mondhatom ..
- Elnézést, tanár úr. Befejeztük. Igaz, David? - mosolyogtam angyalian az említett személyre. Ő megvonta a vállát, majd elkezdett babrálni a mobiljával. Peterrel találkozott a tekintetünk, és egymásra vigyorogtunk. Jó tudni, hogy ő nem írt le engem.
Lucy oldalba bökött, mire előrefordultam. Az ofő fürkészően nézett, nem igazán értettem, miért.
- Sophie, ugye? Nos, Sophie, megkérhetlek, hogy viselkedj rendesen? - húzta fel a szemöldökét. Mi ez? Még ő is David mellé áll? Remek, mondhatom, elvágtam magam az ofőmnél...éljen..
- Igen, tanár úr, elnézést. De .. - itt még magasabbra szaladtak a szemöldökei, kb úgy a plafonig -, semmi, tanár úr - hajtottam le a fejem és megadtam magam.
- Helyes. Nos .. Ugyan Mr. Wright elmondta a házirendet, én néhány pontra azért fel szeretném hívni a figyelmeteket - hangos zúgolódás lett a teremben ennek hallatán, úgyhogy végül Webbs mégse mondta el a házirendet. Hál' Istennek! Helyette lediktálta az órarendet (borzasztó) és tájékoztatott minket a St. Margaret programjairól. Ezek tetszettek, szerintem klassz dolgokat lehet majd csinálni. Aztán elmondta a szakköröket: olvasó-klub, színjátszó, rajzszakkör, táncoktatás, csillagászat. Kb ennyi volt. A táncoktatás rögtön felkeltette az érdeklődésemet. és szerintem majd még benézek az olvasó-klubba is.
- Pszt! Te mire mész? - kérdezte Lucy suttogva, amikor az ofő épp másra figyelt.
- Hát, szerintem a táncra és az olvasó-klubba. Te? - suttogtam vissza.
- Rajz, ez tuti. Meg .. hm .. talán én is megnézem a táncot .. - mosolygott. Aztán mindketten elhallgattunk, mert az ofő újra elkezdte a magáét.
Megszólalt a csengő, ami azt jelenti, hogy mehetünk szünetre. Mivel ma csak 4 ofőnk lesz, Mr. Webbs bent maradt a teremben, és odasétált a srácokhoz ismerkedni. Mi Lucyval kimentünk az udvarra (a St. Margaretnek borzasztó nagy udvara van!), és leültünk egy fa előtti padra. Elővettük a szendvicseinket, majd elkezdtünk enni. Még 5 perc sem telt el, megláttuk, hogy az osztályunkból két lány igyekszik felénk.
- Sziasztok! Csatlakozhatunk? - kérdezte Dora.
- Persze, gyertek - mosolygott Lucy, majd a két lány leült mellénk a padra.
- Honnan ismered Davidet? - kérdezte Eleanor.
- Hát .. egy általánosba jártunk ..
- És miért ilyen bunkó? - ez már Dora volt.
- Mindig is ilyen volt .. Nem érdekes, már megszoktam .. - motyogtam, és ittam egy kortyot.
- De miért utáljátok egymást ennyire? - kérdezett ismét Eleanor.
Erre már nem tudtam válaszolni, mert megszólalt a jelzőcsöngő, úgyhogy vissza kellett mennünk a terembe. Megrökönyödve láttam, hogy Mr. Webbs igencsak jól ért a srácok nyelvén, mert nagyon nagy röhögésbe voltak, amikor visszaértünk a terembe.
Amikor Mr. Webbs meglátott, odakiáltott nekem:
- Sophie Parker! Szeretném, ha egy kicsit beszélgetnénk! - és megindult felém, persze a fiúk rögtön elkezdtek "húúúú"zni, amitől rögtön elvörösödtem. Megfagyott bennem a vér, fogalmam sem volt mit csináltam (megint). Lucy bátorítóan megszorította a kezem, majd leült Doráékhoz. Mr. Webbs a tanári asztalhoz terelt, majd elkezdte:
- Nos, Sophie. Tudom, hogy okos lány vagy, láttam a bizonyítványaidat .. Ezért nem is értem, miért álltál le vitatkozni Daviddel .. - úgy tűnt, nem akar kelepcébe húzni, úgyhogy nyugodt hangon válaszoltam.
- Tudja, tanár úr, Daviddel egy általánosba jártunk, és eléggé utáljuk egymást .. - magyaráztam.
- Igen, igen, tudom, csak nem értem, hogy egy ilyen okos lány, mint te, miért kezd el vitatkozni egy olyan sráccal, mint David.. De jól van, rendben, nem faggatlak. Menj a helyedre! Ja, és ne haragudj, hogy óra közben olyan ellenséges voltam .. - majd rám mosolygott. Kicsit meglepődtem ezen a bocsánatkérésen, de hát ..
*tanítás után*
Anyu jött értem, és hazavittük Lucyt is, mert kiderült, hogy egy utcával mellettünk lakik az apukájával.
Otthon bepakoltam a holnapi órákra, majd lementem anyuhoz a konyhába és felültem a konyhapultra. Anyu éppen valami kaját készített.
- Na és, milyen volt az első nap? - kérdezte.
- Hát, David ma is kitett magáért, de amúgy jól. Lett pár barátnőm, szerintem, meg Mr. Webbs elmondta az órarendet, és négyszemközt azt mondta, hogy tudja, hogy okos gyerek vagyok ..
- Ó, Kincsem, ez nagyszerű! - lelkendezett anya. - Na várj, akkor majd még csinálok valami sütit is! Segítesz? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, akartam még olvasni egy kicsit, de rendben.
Majd nekiláttunk a sütésnek-főzésnek. Amíg anya a sütit csinálta, én rántott húst sütöttem, meg krumplit.
Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, és amíg száradt rajtam a testápoló, megmértem, hány kiló vagyok.. De csak poénból! Nem vagyok Anorexiás ..
Majd bementem a szobámba, leültem a babzsák fotelembe, és olvastam .. 11ig .. Upssz ..
Címkék: Gone Forever ... or not?
Gone Forever ... or not? - 5. rész
Úristen*-* lesül a képemről a bőr, amiért ilyen soká hoztam-.-"" bocsi lányook! am kéépzeljétek, voltam a fővárosi népdaléneklési versenyen és ezüst minősítést kaptam!*O* azért büszke vagyok magamra^^. és itt vannak a kedvenc blogjaim, olvassátok, ha gondoljátok;) Never say Never , Troublemaker , Alicia's World
nadeakkor befejeztem és itt a rész.... jó olvasááááást;) x
- Szervusztok, gyerekek! - hallottam meg egy férfi hangját. Ijedten az ajtó felé fordultam, és megláttam egy 30-40 év körüli férfit....
- George Webbs vagyok, az osztályfőnökötök. Szólítsatok Mr. Webbsnek - majd bejött a terembe és a tanári asztal mellé állt. - Nos, mindenki itt van? Helyes, akkor üljetek le a helyetekre, és elkezdeném az osztályfőnöki órát.
Kérésére mindenki a padjához ment (Peter leült David mellé(!!!)), és elhallgattunk.
- Remek. Akkor elsőként hallgassuk meg Mr. Wright - (Thomas Wright, később megtudtam) - igazgató úr beszédét! - bekapcsolta a teremben lévő TVt, amiben el is kezdődött a diri beszéde. Unalmas, hosszú beszédet tartott, a felére se emlékszek .. csak annyi, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a házirendet tartsuk be, meg a lányok ne öltözzenek kihívóan és egyéb... Jahh, és nem szabad cigizni.... - Rendben gyerekek - mondta az ofő, kikapcsolta a TV-t és elkezdődött az ofő óra. - Akkor most felolvasnám a névsort.. - megköszörülte a torkát, majd elkezdte:
1.Adam Butler
2.Alex Anderson
3.Alison Stewart
4.Ben Camplbell
5.Brooke Williams
6.Camila Richards
7.David Nickolson
8.Dora Foster
9.Eleanor Hill
10.Ellie Miller
11.Ginny Scott
12.Jamie Collins
13.Lucy Cooper
14.Nick Stokes
15.Peter Black
16.Rachel Miller
17.Ryan Daniels
18.Sophie Parker
Éljen! Én vagyok az utolsó..remek.. Nagyon örülök neki, mondhatom.. David szépen szét fog cikizni..
- Ha! A stréber az utolsó! Ha! - na tessék, már kezdi is. Én lejjebb csúsztam a széken, miközben Alex, Brooke, Camila, Nick, Ryan (hűű de gyorsan meg tudtam jegyezni a neveket) és persze David hangosan röhögött .. rajtam .. Kösz szépen, David!
- Befoghatnád.. - mormoltam.
- Mit mondtál? - fordult felém David. Én visszaültem normális pózba, majd megismételtem:
- Azt mondtam, befoghatnád! - keresztbe fontam magam előtt a kezem, és ránéztem az ofőnkre. Lezártnak tekintettem ezt a szóváltást Daviddel. Nem érdekel .. najó .. kicsit ..
- Gyerekek! Semmi baj! Nyugodjatok meg! - csitított minket Mr. Webbs.
- Ofő bá, én nyugodt vagyok! - ordított előre David, majd elröhögte magát. Hű .. egészen .. emberi .. mondhatom ..
- Elnézést, tanár úr. Befejeztük. Igaz, David? - mosolyogtam angyalian az említett személyre. Ő megvonta a vállát, majd elkezdett babrálni a mobiljával. Peterrel találkozott a tekintetünk, és egymásra vigyorogtunk. Jó tudni, hogy ő nem írt le engem.
Lucy oldalba bökött, mire előrefordultam. Az ofő fürkészően nézett, nem igazán értettem, miért.
- Sophie, ugye? Nos, Sophie, megkérhetlek, hogy viselkedj rendesen? - húzta fel a szemöldökét. Mi ez? Még ő is David mellé áll? Remek, mondhatom, elvágtam magam az ofőmnél...éljen..
- Igen, tanár úr, elnézést. De .. - itt még magasabbra szaladtak a szemöldökei, kb úgy a plafonig -, semmi, tanár úr - hajtottam le a fejem és megadtam magam.
- Helyes. Nos .. Ugyan Mr. Wright elmondta a házirendet, én néhány pontra azért fel szeretném hívni a figyelmeteket - hangos zúgolódás lett a teremben ennek hallatán, úgyhogy végül Webbs mégse mondta el a házirendet. Hál' Istennek! Helyette lediktálta az órarendet (borzasztó) és tájékoztatott minket a St. Margaret programjairól. Ezek tetszettek, szerintem klassz dolgokat lehet majd csinálni. Aztán elmondta a szakköröket: olvasó-klub, színjátszó, rajzszakkör, táncoktatás, csillagászat. Kb ennyi volt. A táncoktatás rögtön felkeltette az érdeklődésemet. és szerintem majd még benézek az olvasó-klubba is.
- Pszt! Te mire mész? - kérdezte Lucy suttogva, amikor az ofő épp másra figyelt.
- Hát, szerintem a táncra és az olvasó-klubba. Te? - suttogtam vissza.
- Rajz, ez tuti. Meg .. hm .. talán én is megnézem a táncot .. - mosolygott. Aztán mindketten elhallgattunk, mert az ofő újra elkezdte a magáét.
Megszólalt a csengő, ami azt jelenti, hogy mehetünk szünetre. Mivel ma csak 4 ofőnk lesz, Mr. Webbs bent maradt a teremben, és odasétált a srácokhoz ismerkedni. Mi Lucyval kimentünk az udvarra (a St. Margaretnek borzasztó nagy udvara van!), és leültünk egy fa előtti padra. Elővettük a szendvicseinket, majd elkezdtünk enni. Még 5 perc sem telt el, megláttuk, hogy az osztályunkból két lány igyekszik felénk.
- Sziasztok! Csatlakozhatunk? - kérdezte Dora.
- Persze, gyertek - mosolygott Lucy, majd a két lány leült mellénk a padra.
- Honnan ismered Davidet? - kérdezte Eleanor.
- Hát .. egy általánosba jártunk ..
- És miért ilyen bunkó? - ez már Dora volt.
- Mindig is ilyen volt .. Nem érdekes, már megszoktam .. - motyogtam, és ittam egy kortyot.
- De miért utáljátok egymást ennyire? - kérdezett ismét Eleanor.
Erre már nem tudtam válaszolni, mert megszólalt a jelzőcsöngő, úgyhogy vissza kellett mennünk a terembe. Megrökönyödve láttam, hogy Mr. Webbs igencsak jól ért a srácok nyelvén, mert nagyon nagy röhögésbe voltak, amikor visszaértünk a terembe.
Amikor Mr. Webbs meglátott, odakiáltott nekem:
- Sophie Parker! Szeretném, ha egy kicsit beszélgetnénk! - és megindult felém, persze a fiúk rögtön elkezdtek "húúúú"zni, amitől rögtön elvörösödtem. Megfagyott bennem a vér, fogalmam sem volt mit csináltam (megint). Lucy bátorítóan megszorította a kezem, majd leült Doráékhoz. Mr. Webbs a tanári asztalhoz terelt, majd elkezdte:
- Nos, Sophie. Tudom, hogy okos lány vagy, láttam a bizonyítványaidat .. Ezért nem is értem, miért álltál le vitatkozni Daviddel .. - úgy tűnt, nem akar kelepcébe húzni, úgyhogy nyugodt hangon válaszoltam.
- Tudja, tanár úr, Daviddel egy általánosba jártunk, és eléggé utáljuk egymást .. - magyaráztam.
- Igen, igen, tudom, csak nem értem, hogy egy ilyen okos lány, mint te, miért kezd el vitatkozni egy olyan sráccal, mint David.. De jól van, rendben, nem faggatlak. Menj a helyedre! Ja, és ne haragudj, hogy óra közben olyan ellenséges voltam .. - majd rám mosolygott. Kicsit meglepődtem ezen a bocsánatkérésen, de hát ..
*tanítás után*
Anyu jött értem, és hazavittük Lucyt is, mert kiderült, hogy egy utcával mellettünk lakik az apukájával.
Otthon bepakoltam a holnapi órákra, majd lementem anyuhoz a konyhába és felültem a konyhapultra. Anyu éppen valami kaját készített.
- Na és, milyen volt az első nap? - kérdezte.
- Hát, David ma is kitett magáért, de amúgy jól. Lett pár barátnőm, szerintem, meg Mr. Webbs elmondta az órarendet, és négyszemközt azt mondta, hogy tudja, hogy okos gyerek vagyok ..
- Ó, Kincsem, ez nagyszerű! - lelkendezett anya. - Na várj, akkor majd még csinálok valami sütit is! Segítesz? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, akartam még olvasni egy kicsit, de rendben.
Majd nekiláttunk a sütésnek-főzésnek. Amíg anya a sütit csinálta, én rántott húst sütöttem, meg krumplit.
Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, és amíg száradt rajtam a testápoló, megmértem, hány kiló vagyok.. De csak poénból! Nem vagyok Anorexiás ..
Majd bementem a szobámba, leültem a babzsák fotelembe, és olvastam .. 11ig .. Upssz ..
Címkék: Gone Forever ... or not?
