Gone Forever ... or not? - 4. rész
Hellooo:)) meghoztam az úúj réééészt:)) tudooom, sokáig tartott:$$ na .. befogom, olvassatok!;) komi:DD xx
- És a gólyatábor?
- Hát, édesem, nem hiszem, hogy ilyen állapotban elmehetnél táborozni...
- Ezt nem hiszem el! - idegesen rávágtam a paplanomra de meg is bántam, mert rögtön megfájdult a lábam.. Hát igen, betegen érzékenyebb az ember...
- Kicsim, nyugi! Majd találkozol az évnyitón a barátaiddal..
- De .. Áhh! Nem érdekel! Nekem semmi nem jön össze! - dühöngtem.
- Jajj, kincsem ..
- Kérlek, menj ki! - fordultam el anya felől. Hallottam, hogy becsukódik az ajtó. Így szabad utat adtam könnyeimnek. .....
*évnyitó napja*
Reggel nehezen keltem. Nyomasztott, hogy ma van az évnyitó. Persze, hisz 2 embert ismertem az egész évfolyamból! Csodálkozom? És a borzasztó egyenruhába kellett menni, amit ünnepekkor vagy bármilyen "fontos eseménykor" kellett az egész iskolának felvennie.. Borzalom.. Sötétzöld rakott szoknya, térdzokni, és blúz. Jah! és az elhanyagolhatatlan .. nyakkendő, amin az iskola szimbóluma díszelgett. Blöö...
- Kislányom, kész vagy? - szólt fel anyu. Nem, ami azt illeti, rohadtul nem voltam kész.. Még fel kellett vennem a blúzom és a nyakkendőm, plusz, szerettem volna kicsit kisminkelni magam.. Még jó, hogy tegnap este megmostam a hajam! Ma már csak be kellett hullámosítani..
- Mindjárt! - kiáltottam vissza, miközben felrángattam magamra az egyenblúzt.
- Sophie Parker! 5 percet kapsz, hogy elkészülj! Rögtön az első napon el akarsz késni??! - nem, anyukám, nem akarok elkésni, csak éppenséggel rohadt fáradt vagyok. Egész héten nem aludtam valami jól, egyrészt bántott, hogy nem mehettem gólyatárborba, másrészt féltem.. Igen, féltem .. a változástól és .. Davidtől. Igen, tőle..
Beszáguldottam a fürdibe, és a tükör elé vetettem magam. Egy kis szemceruza (alapozót nem használok, mert hál' Istennek, normális és szép a bőröm...egyelőre..), halvány barack színű szemhéjpúder, és szempillaspirál .. vízálló. Késznek nyilvánítottam magam és lerohantam anyához. Ő idegesen dobogott a lábával és karba tett kézzel állt. Magamhoz vettem a táskám(amibe már tegnap bepakoltam egy füzetet, tolltartót, majd ma reggel belekerült az uzsim és a telóm is.), felvettem a kardigánom és a topánom és indulhattunk is.
Nem volt olyan messze a suli, kocsival kb negyed óra. Simán gyalog is járhatok majd.
Megérkeztünk és én kikászálódtam az anyósülésről. Elköszöntem anyutól - aki sok sikert kívánt és mondta, hogy lehetőleg ne hányjam el magam -, mély levegőt vettem és elindultam a suli kapujához.
- Sooophiiieeee! - hallottam valakit. Hátra fordultam és megláttam az öltönyben felém rohanó Petert. (megjegyzem, a fiúknak sokkal jobban áll az egyenruha, már több fiún is észre vettem) Megvártam és elmosolyodtam. Mikor beért, átöleltem és megpusziltam. Olyan jó volt újra látni! Igenigen, egyetlen egyszer találkoztunk csak, de beszélni beszéltünk - gólyatábor közben is hívott -. Azt is mondta, hogy eljönne megnézni, hogy vagyok és jobbulást kívánna személyesen, de lebeszéltem róla, mert a végén anya egy baseball ütővel kupán vágta volna szegényt, ha be meri tenni a lábát a szobámba.. - Jó újra látni! - mondta, miután elszakadtunk egymástól.
- Igen! Nagyon hiányoztál ám! Milyen volt a gólyatáboor? - kíváncsiskodtam.
- Húúúú...az..király volt! Úristen! Faszán megszivattak minket! De király volt! - örültem, hogy jól érezte magát.
- Örülök.. - mondtam és betoltam az iskola orbitálisan nagy - és nehéz - kapuját. A portás köszönt nekünk, és megkérdezte, melyik osztályba fogunk járni, majd elkalauzolt minket a termünk felé. Ott már nagy volt a nyüzsgés, mindenki mindenkivel beszélgetett, kivéve egy lányt aki a padjára hajtott fejjel zenét hallgatott. Én ösztönösen odamentem hozzá, míg Peter lepacsizott Daviddel(!!) és odament a többiekhez.
- Szia - köszöntem a lánynak, de nem hallotta. Megkocogtattam a vállát - erre riadtan ült fel - és rám emelte tekintetét. Intettem egyet, mire ő kihúzta a fülhallgatóját a füléből és eltette a telóját.
- Sziaa! - köszönt kedvesen. - Lucy Cooper vagyok. Téged hogy hívnak?
- Sophie .. khm .. Sophie Parker - válaszoltam. Lucy elmosolyodott és megpuszilt. - Nem ülsz le mellém?
- Hát, nem tudom, eredetileg Peterrel akartam ülni, de...
- Ő ki? - nézett körbe a teremben.
- Te se voltál gólyatáborban? - megrázta a fejét.
- Nem, sajnos, Olaszországban voltunk, már 3 hónappal azelőtt megszervezték a szüleim. Mindenféleképpen meg akarnak békíteni.. - grimaszolt.
- Mert?
- Elváltak, ezért nem beszélek velük .. mindegy .. melyik srác a barátod? - fordult ismét körbe.
- Csak barát és a barna hajú, karkötőkkel a kezén .. - magyaráztam.
- Hűűha! Helyees - vigyorgott. Na igen, ezt én is tudtam.. :D
- Tudom, de nem érdekel úúúgy - ültem le Lucy mellé és ledobtam a táskám. - Mást szeretek már évek óta..
- Hűűűűű.. kit? - csillogtak fel a szemei.
- Öhm .. fekete hajú, fekete oldaltáskával.. - pirultam el. Lucy feltűnés mentesen elfordult a srácok irányába, megnézte Davidet és visszafordult.
- Neked aztán van ízlésed! - röhögött. Rákvörös fejjel mosolyogtam vissza rá.
- Na jah, csak utáljuk egymást.. - szomorodtam el.
- De az előbb mondtad, hogy szereted... - vágott értetlen fejet.
- Igeen.. Csak utálom .. vagy nem .. nem tudom! De Ő tuti utál.. 8 év alatt észrevettem..
- Miiii?? Egy általánosba jártatok?? - kerekedett el a szeme. Bólintottam. - Az szívás.. Miket csinált?
- Focilabdával szándékosan gyomron rúgott, csúfolt, húzogatta a hajam, egy szavával képes volt megalázni az egész suli előtt .. Folytassam? - Lucy megrázta a fejét.
- De elvileg a srácok akkor piszkálnak egy lányt, ha bejön nekik.... - erről már én is hallottam, és titkon reméltem, hogy egyszer csak David küld egy olyan üzenetet, hogy: "Ne haragudj rám! Hülye voltam! Szeretlek!" , de ez sosem történt meg...
- Szervusztok, gyerekek! - hallottam meg egy férfi hangját. Ijedten az ajtó felé fordultam, és megláttam egy 30-40 év körüli férfit....
Címkék: Gone Forever ... or not?
Gone Forever ... or not? - 4. rész
Hellooo:)) meghoztam az úúj réééészt:)) tudooom, sokáig tartott:$$ na .. befogom, olvassatok!;) komi:DD xx
- És a gólyatábor?
- Hát, édesem, nem hiszem, hogy ilyen állapotban elmehetnél táborozni...
- Ezt nem hiszem el! - idegesen rávágtam a paplanomra de meg is bántam, mert rögtön megfájdult a lábam.. Hát igen, betegen érzékenyebb az ember...
- Kicsim, nyugi! Majd találkozol az évnyitón a barátaiddal..
- De .. Áhh! Nem érdekel! Nekem semmi nem jön össze! - dühöngtem.
- Jajj, kincsem ..
- Kérlek, menj ki! - fordultam el anya felől. Hallottam, hogy becsukódik az ajtó. Így szabad utat adtam könnyeimnek. .....
*évnyitó napja*
Reggel nehezen keltem. Nyomasztott, hogy ma van az évnyitó. Persze, hisz 2 embert ismertem az egész évfolyamból! Csodálkozom? És a borzasztó egyenruhába kellett menni, amit ünnepekkor vagy bármilyen "fontos eseménykor" kellett az egész iskolának felvennie.. Borzalom.. Sötétzöld rakott szoknya, térdzokni, és blúz. Jah! és az elhanyagolhatatlan .. nyakkendő, amin az iskola szimbóluma díszelgett. Blöö...
- Kislányom, kész vagy? - szólt fel anyu. Nem, ami azt illeti, rohadtul nem voltam kész.. Még fel kellett vennem a blúzom és a nyakkendőm, plusz, szerettem volna kicsit kisminkelni magam.. Még jó, hogy tegnap este megmostam a hajam! Ma már csak be kellett hullámosítani..
- Mindjárt! - kiáltottam vissza, miközben felrángattam magamra az egyenblúzt.
- Sophie Parker! 5 percet kapsz, hogy elkészülj! Rögtön az első napon el akarsz késni??! - nem, anyukám, nem akarok elkésni, csak éppenséggel rohadt fáradt vagyok. Egész héten nem aludtam valami jól, egyrészt bántott, hogy nem mehettem gólyatárborba, másrészt féltem.. Igen, féltem .. a változástól és .. Davidtől. Igen, tőle..
Beszáguldottam a fürdibe, és a tükör elé vetettem magam. Egy kis szemceruza (alapozót nem használok, mert hál' Istennek, normális és szép a bőröm...egyelőre..), halvány barack színű szemhéjpúder, és szempillaspirál .. vízálló. Késznek nyilvánítottam magam és lerohantam anyához. Ő idegesen dobogott a lábával és karba tett kézzel állt. Magamhoz vettem a táskám(amibe már tegnap bepakoltam egy füzetet, tolltartót, majd ma reggel belekerült az uzsim és a telóm is.), felvettem a kardigánom és a topánom és indulhattunk is.
Nem volt olyan messze a suli, kocsival kb negyed óra. Simán gyalog is járhatok majd.
Megérkeztünk és én kikászálódtam az anyósülésről. Elköszöntem anyutól - aki sok sikert kívánt és mondta, hogy lehetőleg ne hányjam el magam -, mély levegőt vettem és elindultam a suli kapujához.
- Sooophiiieeee! - hallottam valakit. Hátra fordultam és megláttam az öltönyben felém rohanó Petert. (megjegyzem, a fiúknak sokkal jobban áll az egyenruha, már több fiún is észre vettem) Megvártam és elmosolyodtam. Mikor beért, átöleltem és megpusziltam. Olyan jó volt újra látni! Igenigen, egyetlen egyszer találkoztunk csak, de beszélni beszéltünk - gólyatábor közben is hívott -. Azt is mondta, hogy eljönne megnézni, hogy vagyok és jobbulást kívánna személyesen, de lebeszéltem róla, mert a végén anya egy baseball ütővel kupán vágta volna szegényt, ha be meri tenni a lábát a szobámba.. - Jó újra látni! - mondta, miután elszakadtunk egymástól.
- Igen! Nagyon hiányoztál ám! Milyen volt a gólyatáboor? - kíváncsiskodtam.
- Húúúú...az..király volt! Úristen! Faszán megszivattak minket! De király volt! - örültem, hogy jól érezte magát.
- Örülök.. - mondtam és betoltam az iskola orbitálisan nagy - és nehéz - kapuját. A portás köszönt nekünk, és megkérdezte, melyik osztályba fogunk járni, majd elkalauzolt minket a termünk felé. Ott már nagy volt a nyüzsgés, mindenki mindenkivel beszélgetett, kivéve egy lányt aki a padjára hajtott fejjel zenét hallgatott. Én ösztönösen odamentem hozzá, míg Peter lepacsizott Daviddel(!!) és odament a többiekhez.
- Szia - köszöntem a lánynak, de nem hallotta. Megkocogtattam a vállát - erre riadtan ült fel - és rám emelte tekintetét. Intettem egyet, mire ő kihúzta a fülhallgatóját a füléből és eltette a telóját.
- Sziaa! - köszönt kedvesen. - Lucy Cooper vagyok. Téged hogy hívnak?
- Sophie .. khm .. Sophie Parker - válaszoltam. Lucy elmosolyodott és megpuszilt. - Nem ülsz le mellém?
- Hát, nem tudom, eredetileg Peterrel akartam ülni, de...
- Ő ki? - nézett körbe a teremben.
- Te se voltál gólyatáborban? - megrázta a fejét.
- Nem, sajnos, Olaszországban voltunk, már 3 hónappal azelőtt megszervezték a szüleim. Mindenféleképpen meg akarnak békíteni.. - grimaszolt.
- Mert?
- Elváltak, ezért nem beszélek velük .. mindegy .. melyik srác a barátod? - fordult ismét körbe.
- Csak barát és a barna hajú, karkötőkkel a kezén .. - magyaráztam.
- Hűűha! Helyees - vigyorgott. Na igen, ezt én is tudtam.. :D
- Tudom, de nem érdekel úúúgy - ültem le Lucy mellé és ledobtam a táskám. - Mást szeretek már évek óta..
- Hűűűűű.. kit? - csillogtak fel a szemei.
- Öhm .. fekete hajú, fekete oldaltáskával.. - pirultam el. Lucy feltűnés mentesen elfordult a srácok irányába, megnézte Davidet és visszafordult.
- Neked aztán van ízlésed! - röhögött. Rákvörös fejjel mosolyogtam vissza rá.
- Na jah, csak utáljuk egymást.. - szomorodtam el.
- De az előbb mondtad, hogy szereted... - vágott értetlen fejet.
- Igeen.. Csak utálom .. vagy nem .. nem tudom! De Ő tuti utál.. 8 év alatt észrevettem..
- Miiii?? Egy általánosba jártatok?? - kerekedett el a szeme. Bólintottam. - Az szívás.. Miket csinált?
- Focilabdával szándékosan gyomron rúgott, csúfolt, húzogatta a hajam, egy szavával képes volt megalázni az egész suli előtt .. Folytassam? - Lucy megrázta a fejét.
- De elvileg a srácok akkor piszkálnak egy lányt, ha bejön nekik.... - erről már én is hallottam, és titkon reméltem, hogy egyszer csak David küld egy olyan üzenetet, hogy: "Ne haragudj rám! Hülye voltam! Szeretlek!" , de ez sosem történt meg...
- Szervusztok, gyerekek! - hallottam meg egy férfi hangját. Ijedten az ajtó felé fordultam, és megláttam egy 30-40 év körüli férfit....
Címkék: Gone Forever ... or not?
