Gone Forever ... or not? - 3. rész
Hhello emberek! :) volt egy kis időm, ígyhát gyorsan megírtam.. :D remélem tetszik, szerintem kicsit lapos lett -és rövid is://- , de ezt döntsétek el Ti! komi xx
Befeküdtem az ágyamba immáron tisztán (és vizes hajjal) és elkezdtem kicsit gondolkodni.. Peterrel nem voltam szemét, amikor beszéltünk .. Daviddel viszont igen .. Miért csinálom ezt?? Miért vagyok szemét azzal, akit szeretek?? Ennek így semmi értelme .... Jó, az igaz, hogy David is szemétkedik velem első osztály óta, de ő kizárt, hogy szeressen engem ..
Ezután olyanokról gondolkodtam hogy: miért zöld a fű?; miért leszünk boldogok, ha csokit eszünk?; miért nem lehetnek melírcsíkok a hajamban? és egyéb. Aztán álomba zuhantam...
Hajnali 4 körül felébredtem, mert nagyon melegem volt, aztán kb 20 perc múlva meg majd' megfagytam.. Mit szórakoznak a fűtéssel?-gondoltam magamban. Még kb 1 óráig nem tudtam elaludni (mindig ez van: ha fel kell kelnem, nem tudok; ha meg magamtól kelek, nem tudok visszaaludni..), úgyhogy beraktam az MP4em fülhallgatóját a fülembe és elindítottam a kedvenc zenéimet. Így sikerült elaludnom ...
Reggel kopogtatásra ébredtem. De ez nem olyan volt, mint amikor valaki kopogtat az ajtón, hanem mintha szereltek volna valamit .. Kimásztam az ágyamból és lementem megnézni, mi lehet ez a zaj. Anya valami kis szekrényt próbált összeszerelni kisebb-nagyobb sikerrel, de inkább kisebbel.
- Jó reggelt! Minden rendben? - kérdeztem még kómásan. Anya rám nézett. Még látszott rajta, hogy bántja, hogy veszekedtünk.
- Neked is. Jól aludtál? - kérdezte, majd ismét elkezdett kopácsolni.
- Háát .. Éjjel felkeltem párszor, de nem volt vészes.. - dünnyögtem. - Ez mi? - mutattam a szekrényre.
- A fürdőszobádba vettem. Hogy legyen hova pakolnod .. - füle mögé simított egy kósza tincset, majd ismét elkezdett kopácsolni.
- Köszi.. De nem kellett volna.. - rosszul éreztem magam.. Tegnap csúnyán beszéltem anyával, erre ő összeszerel nekem egy fürdőszobaszekrényt. - Bocsi .. a tegnap miatt.
- Figyelj Sophie.. - felállt és betessékelt a konyhába. Én leültem a konyhaasztalhoz, anya pedig velem szembe. - Én elhiszem, hogy kamaszodsz.. Lázadsz minden ellen, elhanyagolod a tanulást, lógsz a barátaiddal... De tegnap túl lőttél a célon. Apáddal mindent megteszünk, hogy irigylésre méltó gyerekkorod legyen, és te így hálálod meg..
- De anya én nem...
- Most az egyszer megbocsájtok. De ha rászoksz erre a viselkedésre, meg fogom vonni a zsebpénzedet és szobafogságot kapsz. Világos? - felhúzta a szemöldökét, ezzel nyomatékot adva arra, hogy ő az 'úr'.
- Igen, de nem hanyagoltam el a tanulást, ezen kívül nincs is kivel lógnom...
- És az a Peter gyerek?
- Ő .. ő csak egy haver.. - anya bólintott, hogy érti, majd megkérdezte mit szeretnék reggelizni. Végül én csináltam a reggelit, anya meg szerelt.
Reggeli után, mivel semmi dolgom nem volt, bekapcsoltam a TV-t meg a gépemet is. Beraktam egy DVDt és közbe neteztem. Megetettem a kutyáimat az Ebneveldén (szegények elszöktek, de végül meglettek) és megnéztem a One Direction klipjeit. Néha-néha a TVre is ránéztem.
Annyira elszaladt az idő, hogy mikor feleszméltem, anya a szobám ajtajában állt és hívott ebédelni.
- Ja, és Sophie! Kapcsold ki a gépedet! - mondta úgy mellesleg.
- Miért? - meresztettem nagy szemeket. Mit csináltam megint?
- Mert már 4 órája azt bűvölöd. Olvass inkább.. - ezzel kiment az ajtómon. Sóhajtottam egyet, majd fölkaptam egy vastag zoknit és egy pulcsit és lementem. Épp segítettem anyának megteríteni, mikor megszólalt:
- Fázol? Idebent 26 fok van. Nem vagy te lázas? - odajött elém és kezét homlokomra tette. - Sophie! Az Isten szerelmére! Tűz forró a homlokod! Mit csináltál?
- Semmit! Már este is fáztam, de előtte meg majd' megsültem.. - mondtam szégyenkezve. Utáltam beteg lenni..
- Miért nem szóltál?? Menj fel a szobádba, feküdj be az ágyadba és tedd be a lázmérőt! Mindjárt én is megyek a forró levessel - mondta, majd elviharzott.
Én felvánszorogtam, megkerestem a lázmérőt és befeküdtem az ágyamba. Anya kb 10 perc múlva libbent be a szobámba, tálcán a forró levessel és egy bögre teával s lázcsillapítóval.
- Mutasd! - mondta a lázmérőre utalva. Odaadtam neki, és vártam. - 38,7. Ez nem lesz így jó. Edd meg a levest és vedd be a gyógyszert.. Remélem, azért az évnyitóra már meggyógyulsz..
- És a gólyatábor?
Címkék: Gone Forever ... or not?
Gone Forever ... or not? - 3. rész
Hhello emberek! :) volt egy kis időm, ígyhát gyorsan megírtam.. :D remélem tetszik, szerintem kicsit lapos lett -és rövid is://- , de ezt döntsétek el Ti! komi xx
Befeküdtem az ágyamba immáron tisztán (és vizes hajjal) és elkezdtem kicsit gondolkodni.. Peterrel nem voltam szemét, amikor beszéltünk .. Daviddel viszont igen .. Miért csinálom ezt?? Miért vagyok szemét azzal, akit szeretek?? Ennek így semmi értelme .... Jó, az igaz, hogy David is szemétkedik velem első osztály óta, de ő kizárt, hogy szeressen engem ..
Ezután olyanokról gondolkodtam hogy: miért zöld a fű?; miért leszünk boldogok, ha csokit eszünk?; miért nem lehetnek melírcsíkok a hajamban? és egyéb. Aztán álomba zuhantam...
Hajnali 4 körül felébredtem, mert nagyon melegem volt, aztán kb 20 perc múlva meg majd' megfagytam.. Mit szórakoznak a fűtéssel?-gondoltam magamban. Még kb 1 óráig nem tudtam elaludni (mindig ez van: ha fel kell kelnem, nem tudok; ha meg magamtól kelek, nem tudok visszaaludni..), úgyhogy beraktam az MP4em fülhallgatóját a fülembe és elindítottam a kedvenc zenéimet. Így sikerült elaludnom ...
Reggel kopogtatásra ébredtem. De ez nem olyan volt, mint amikor valaki kopogtat az ajtón, hanem mintha szereltek volna valamit .. Kimásztam az ágyamból és lementem megnézni, mi lehet ez a zaj. Anya valami kis szekrényt próbált összeszerelni kisebb-nagyobb sikerrel, de inkább kisebbel.
- Jó reggelt! Minden rendben? - kérdeztem még kómásan. Anya rám nézett. Még látszott rajta, hogy bántja, hogy veszekedtünk.
- Neked is. Jól aludtál? - kérdezte, majd ismét elkezdett kopácsolni.
- Háát .. Éjjel felkeltem párszor, de nem volt vészes.. - dünnyögtem. - Ez mi? - mutattam a szekrényre.
- A fürdőszobádba vettem. Hogy legyen hova pakolnod .. - füle mögé simított egy kósza tincset, majd ismét elkezdett kopácsolni.
- Köszi.. De nem kellett volna.. - rosszul éreztem magam.. Tegnap csúnyán beszéltem anyával, erre ő összeszerel nekem egy fürdőszobaszekrényt. - Bocsi .. a tegnap miatt.
- Figyelj Sophie.. - felállt és betessékelt a konyhába. Én leültem a konyhaasztalhoz, anya pedig velem szembe. - Én elhiszem, hogy kamaszodsz.. Lázadsz minden ellen, elhanyagolod a tanulást, lógsz a barátaiddal... De tegnap túl lőttél a célon. Apáddal mindent megteszünk, hogy irigylésre méltó gyerekkorod legyen, és te így hálálod meg..
- De anya én nem...
- Most az egyszer megbocsájtok. De ha rászoksz erre a viselkedésre, meg fogom vonni a zsebpénzedet és szobafogságot kapsz. Világos? - felhúzta a szemöldökét, ezzel nyomatékot adva arra, hogy ő az 'úr'.
- Igen, de nem hanyagoltam el a tanulást, ezen kívül nincs is kivel lógnom...
- És az a Peter gyerek?
- Ő .. ő csak egy haver.. - anya bólintott, hogy érti, majd megkérdezte mit szeretnék reggelizni. Végül én csináltam a reggelit, anya meg szerelt.
Reggeli után, mivel semmi dolgom nem volt, bekapcsoltam a TV-t meg a gépemet is. Beraktam egy DVDt és közbe neteztem. Megetettem a kutyáimat az Ebneveldén (szegények elszöktek, de végül meglettek) és megnéztem a One Direction klipjeit. Néha-néha a TVre is ránéztem.
Annyira elszaladt az idő, hogy mikor feleszméltem, anya a szobám ajtajában állt és hívott ebédelni.
- Ja, és Sophie! Kapcsold ki a gépedet! - mondta úgy mellesleg.
- Miért? - meresztettem nagy szemeket. Mit csináltam megint?
- Mert már 4 órája azt bűvölöd. Olvass inkább.. - ezzel kiment az ajtómon. Sóhajtottam egyet, majd fölkaptam egy vastag zoknit és egy pulcsit és lementem. Épp segítettem anyának megteríteni, mikor megszólalt:
- Fázol? Idebent 26 fok van. Nem vagy te lázas? - odajött elém és kezét homlokomra tette. - Sophie! Az Isten szerelmére! Tűz forró a homlokod! Mit csináltál?
- Semmit! Már este is fáztam, de előtte meg majd' megsültem.. - mondtam szégyenkezve. Utáltam beteg lenni..
- Miért nem szóltál?? Menj fel a szobádba, feküdj be az ágyadba és tedd be a lázmérőt! Mindjárt én is megyek a forró levessel - mondta, majd elviharzott.
Én felvánszorogtam, megkerestem a lázmérőt és befeküdtem az ágyamba. Anya kb 10 perc múlva libbent be a szobámba, tálcán a forró levessel és egy bögre teával s lázcsillapítóval.
- Mutasd! - mondta a lázmérőre utalva. Odaadtam neki, és vártam. - 38,7. Ez nem lesz így jó. Edd meg a levest és vedd be a gyógyszert.. Remélem, azért az évnyitóra már meggyógyulsz..
- És a gólyatábor?
Címkék: Gone Forever ... or not?
