Gone Forever ... or not? - 6. rész
Sziasztook:) most ezzel a képpel indítom útjára a részt (:DDD), és csak annyit mondanék, hogy JÓ OLVASÁÁÁST:)) csillag+komi ;)
u.i.: jahh és bocsánat, hogy ilyen rövid lett, csak már nem akartalak Titeket túlságosan megváratni, ha lesz időm a héten, kicsit még írook hozzá:)
Mi ez a szörnyű zaj?? Omg, mintha vagy száz rendőrkocsi szirénázna az ablakom alatt .. De mi lehet ez a hang??? Borzasztó .. Szólni kéne anyának .. De akkor fel kéne kelnem az ágyamból ..
- ÚRISTEN!! Negyed 8 van!! - riadtam fel. Gyorsan kipattantam az ágyamból és rohantam a mosdóba. A mosdókagylónál lefékeztem, és gyorsan elővettem a fogkefém, fogkrémet, majd fogat mostam. (nem részletezem, szerintem Ti is tudjátok, hogy kell fogat mosni:DD - szerk. )
Lerohantam a konyhába, ahol nem volt senki. A hűtőn találtam egy cetlit:
"Szervusz Kincsem! Behívtak hamarabb, nem tudlak elvinni az iskolába, de érted megyek. Az uzsid a hűtőben találod. Puszi, anya"
Anya titkárnő, egy elég jólfizető cégnél, de sajnos sokszor hívják be reggelente hamarabb, mert még valamit meg kell csinálnia, meg valamit nem ért a főnöke, és akkor ő elmagyarázza neki. Sokszor voltunk már a főnökééknél, van egy fiúk és egy kislányuk. Deannel egész jól kijövünk, ahhoz képest, hogy a szüleink által ismerkedtünk meg..
Gyorsan belapátoltam egy tál müzlit, majd megint fogat mostam. Az uzsimat beletettem a táskámba, majd kiválasztottam a ruhám.
7:35. Még volt időm, gyorsan kisminkeltem magam, és rohantam is a suliba.
A suli kapuja előtt várakoztak a srácok, néhány felsőbb évessel. Gondoltam, mivel úgyis egy osztályba járunk, odaköszönök.
- Sziasztok! - rám néztek, de csak Peter köszönt vissza .. normálisan ..
- Helló, Stréber! Mizu? - röhögött David. Szúrósan néztem rá. Ami azt illeti, legszívesebben felpofoztam volna.. Megint sikerült lejáratnia mások előtt. Már majdnem megindultam volna felé, amikor megérkezett El.
- Sziasztoook! Fuhh, meg-ha-lok - lihegett..ő is lóhalálába jött ma suliba.
- Hello! - köszöntek neki a srácok. Oké, akkor csak nekem nem köszönnek..faszaaa.
Megvártam amíg El kifújja magát, aztán megkérdeztem, bemegyünk-e. Mivel tegnap volt az évnyitónk(szerda), ma spanyollal kezdtünk.
Bementünk a terembe, ahol síri csend honolt, csak néhány lány vihogott eszeveszetten. Őket még nem láttam, feltételeztem, másik osztályból jöttek át Camilához és Brookehoz. Na, asszem akkor ők lesznek a plázacicák..
Leültem egy szimpatikus padhoz, de mivel Lucy már leült El mellé, Dora mellett foglaltam helyet. A többiek is kezdtek lassan beszállingózni a terembe, és egymás mellett helyet foglaltak. Bevallom, kicsit irigy voltam, mert tök sok lány mellé ült le fiú. És valamiért ez féltékennyé tett ..
Csöngetéskor Davidék bandája is helyet foglalt, majd bejött a tanárnő is.
- Osztály, vigyáz! - felálltunk a székekről és kihúztuk magunkat. - Jó reggelt kívánok!
- Jó reggelt kívánok! - ismételtük meg egyszerre.
- Üljetek le! Nos, mivel újak vagytok a St. Margaretben, bemutatkozok, aztán mindenki mond magáról egy-két szót spanyolul.
Amikor hozzám került a sor, David elkezdett dumálni, meg röhögni, ami persze "kicsit" idegesített .. úgyhogy rászóltam .. elég hangosan ..
- FEJEZD MÁR BEE! - fordultam hátra. David persze jól kiröhögött, Ginny pedig megijedt kicsit a kirohanásomtól .. - Bocs, Ginny - mosolyogtam rá.
- Tőlem nem kérsz bocsánatot? - kérdezte David. Ahaa .. persze .. álmában ..
- Nem.
- És tőlem, nem kérnél bocsánatot? - lassan visszafordultam a tanárnő hangjára, és lejjebb csúsztam a széken.
- Elnézést kérek, tanárnő .. - motyogtam.
Nem értem .. Miért van az, hogy David mellett állandóan neveletlen, szemtelen, tiszteletlen vagyok?? MIÉRT?? Örülnék, ha valaki megmagyarázná nekem ezt végre, mert már elég kínos .. az eddigi tanórákon kb csak üvöltöttem .. és engem szidnak le! Jó, oké, én üvöltök, mint egy sakál, de David hozza ki ezt belőlem! Nincs igazság a Földön ..
- Rendben, de szétültetlek titeket. Dora, ugye? Ülj Nick mellé. Peter, te ülj Ginny mellé! - és itt felment bennem a pumpa. Pont David mellé .. remek .. éljenéljen .. jó, oké, örülök, hogy mellém ül, de szét fog cikizni .. és ezt nem szeretnéémmm .. - David pedig ideül a szemem elé, Sophie mellé .. És most Sophie folytasd kérlek a bemutatkozást!
Hát, így telt az első spanyol óra .. Mivel spanyol tagozatosak vagyunk, mindig így kell majd ülnünk .. minden.órán. ..
A csöngő a megváltást jelentette számomra .. komolyan ..
- Parker! Örültem! - röhögött David. Angyalian rámosolyogtam, és tényleg nagyon kevés választott el attól, hogy felpofozzam.
- Szervusztok, gyerekek! Gyertek, gyertek, megkapjátok a szekrénykulcsokat! - jött be az ofő egy fémdobozzal a kezében.
Szétosztotta a kulcsokat, majd ment is. A lányokkal megkerestük a szekrényeinket (hál' Istennek egymás közelében vagyunk), majd Peter is kijött .. aztán Davidék is .. és lássatok csodát! David szekrénye az enyém felett van .. Najó .. valaki nagyon pikkelhet rám odafent ..
folytatáás:DD
- Na Parker, ezt megszívtuk - röhögött ki David.
- Jahm .. veszem észre .. - dünnyögtem. Nem elég, hogy még négy évig szenvednem kell attól, hogy minden nap látom, ő pedig csak kiröhög és lenéz, de még az is fájdítja a szívem, hogy mellette kell ülnöm, és akkor reggel, meg szünetekben majd még a szekrénynél is találkoznunk kell .. Távol fogom tartani magam Tőle, amennyire csak tudom .. Érdekes, ezt egyszer, nem is olyan rég már elhatároztam ..
Tavasz felé járt már az idő. Reggel elkészültem és már a kabátomat vettem fel, amikor apu megkérdezte, elvigyen-e suliba kocsival, vagy megyek inkább vonattal? Persze, hogy elfogadtam a fuvart.
A kocsiút csendesen telt, meséltem kicsit arról, hogy hogy megy a suli, aztán pedig csatlakoztattam a telefonom a kocsihoz és a kedvenc zenéimet hallgattuk.
A suli előtt apu megállt, én pedig kiszálltam.
- Ügyesen a suliban! Szia, kincsem, szeretlek! - köszönt el apu. Intettem neki, ő pedig elhajtott.
Vettem egy mély lélegzetet, és bementem a suliba. Utáltam már idejárni. Az osztálytársaim állandóan kigúnyoltak, csak mert én nem varrattam szét magam, nem lövettem ki a fejem, és nem volt fültágítóm sem. Ez mind megvolt már az osztálytársaim nagy részének.
Én vártam már a legjobban, hogy elballagjunk, és végre új életet kezdhessek, egy - remélem - normális osztállyal.
A teremben bömbölt a telefonokból a zene, és még akkor is, amikor a tanár már bent volt, és kezdte volna az órát. Rendszerint csak én figyeltem az órákon. A többiek a telefonjaikkal babráltak, aztán dogáknál könyörögve néztek rám .. Igen, az elején még segítettem. De amióta gúnyolnak és kiutálnak, már nem segítek nekik. Ez van, figyeljenek .. Ha ők így, én is így.
Aztán egyik szünetben a büfében álltam, amikor valaki megfogta a kezem és mellém állt. Az a valaki nem volt más, mint David. Köpni-nyelni nem tudtam. Mit csinál?? Egyszer kiröhög, aztán meg megfogja a kezem, mintha együtt lennénk?? Hát velem ne szórakozzon. Nem vagyok olyan, mint a többi szétvarratott osztálytársnőm ..
- Te meg mi a frászt csinálsz?? - rántottam ki a kezem az övéből és kérdőn néztem rá.
- Én .. izé .. csak gondoltam .. - makogott. Felhúztam a szemöldököm és összefontam magam előtt a karjaimat. - Csak gondoltam .. izéé .. eljönnél velem moziba? - mii?? Ez hülye vagy annyit piált tegnap, hogy még nem józanodott ki ..
- Mivaan?
- Eljönnél velem? - kérdezte ismét.
Megadtam magam .. és nem lett volna szabad .. - Igen. - válaszoltam. David ismét megfogta a kezem, majd együtt mentünk vissza a terembe. A többiek csak bámultak, de nem érdekelt. Én voltam a világ legboldogabb embere. A fiú, akit szeretek, elhívott randira!
Otthon elmeséltem anyunak, aki nem nagyon örült, sőt, ellenezte, de mivel látta, milyen boldog vagyok, nem szólt többet.
Mikor David megjött, kiszaladtam elé és boldog mosollyal fogadtam.
- Sziaa - köszöntem.
- Szia - köszönt vissza, majd megcsókolt. Mondjuk nekem kissé még gyors volt a tempó, nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg fog csókolni .. Ennek ellenére élveztem és vágytam a csókjára, ígyhát visszacsókoltam. Percekig álltunk a kapunkban és csak csókolóztunk. Aztán eltoltam magamtól, mert már nem kaptam levegőt.
- Mindjárt jövök, felveszem a kabátom - mondtam és berohantam a házba. Anya és apa éppen akkor rebbentek el az ablaktól. Kémkednek utánam? Áááá, dehoogy! Gyorsan fölkaptam a kabátom, és visszarohantam. Ám David már nem volt sehol. Nem értettem mi van, aztán megpillantottam egy papírfecnit a járdán. Felemeltem, és elolvastam .. Kár volt, ugyanis már közben el kezdtek folyni a könnyeim. Visszarohantam a házba, egyenesen fel a szobámba, majd magamra csaptam az ajtót.
Mazochista módon kiraktam a tükrömre emlékeztetőül, hogy miért is utálom - de közben szeretem - Őt .. És megfogadtam, ha tehetem, elkerülöm ..
A csengő rázott vissza a valóságba. Gyorsan bezártam a szekrényem és rohantam órára ..
Címkék: Gone Forever ... or not?
Gone Forever ... or not? - 6. rész
Sziasztook:) most ezzel a képpel indítom útjára a részt (:DDD), és csak annyit mondanék, hogy JÓ OLVASÁÁÁST:)) csillag+komi ;)
u.i.: jahh és bocsánat, hogy ilyen rövid lett, csak már nem akartalak Titeket túlságosan megváratni, ha lesz időm a héten, kicsit még írook hozzá:)
Mi ez a szörnyű zaj?? Omg, mintha vagy száz rendőrkocsi szirénázna az ablakom alatt .. De mi lehet ez a hang??? Borzasztó .. Szólni kéne anyának .. De akkor fel kéne kelnem az ágyamból ..
- ÚRISTEN!! Negyed 8 van!! - riadtam fel. Gyorsan kipattantam az ágyamból és rohantam a mosdóba. A mosdókagylónál lefékeztem, és gyorsan elővettem a fogkefém, fogkrémet, majd fogat mostam. (nem részletezem, szerintem Ti is tudjátok, hogy kell fogat mosni:DD - szerk. )
Lerohantam a konyhába, ahol nem volt senki. A hűtőn találtam egy cetlit:
"Szervusz Kincsem! Behívtak hamarabb, nem tudlak elvinni az iskolába, de érted megyek. Az uzsid a hűtőben találod. Puszi, anya"
Anya titkárnő, egy elég jólfizető cégnél, de sajnos sokszor hívják be reggelente hamarabb, mert még valamit meg kell csinálnia, meg valamit nem ért a főnöke, és akkor ő elmagyarázza neki. Sokszor voltunk már a főnökééknél, van egy fiúk és egy kislányuk. Deannel egész jól kijövünk, ahhoz képest, hogy a szüleink által ismerkedtünk meg..
Gyorsan belapátoltam egy tál müzlit, majd megint fogat mostam. Az uzsimat beletettem a táskámba, majd kiválasztottam a ruhám.
7:35. Még volt időm, gyorsan kisminkeltem magam, és rohantam is a suliba.
A suli kapuja előtt várakoztak a srácok, néhány felsőbb évessel. Gondoltam, mivel úgyis egy osztályba járunk, odaköszönök.
- Sziasztok! - rám néztek, de csak Peter köszönt vissza .. normálisan ..
- Helló, Stréber! Mizu? - röhögött David. Szúrósan néztem rá. Ami azt illeti, legszívesebben felpofoztam volna.. Megint sikerült lejáratnia mások előtt. Már majdnem megindultam volna felé, amikor megérkezett El.
- Sziasztoook! Fuhh, meg-ha-lok - lihegett..ő is lóhalálába jött ma suliba.
- Hello! - köszöntek neki a srácok. Oké, akkor csak nekem nem köszönnek..faszaaa.
Megvártam amíg El kifújja magát, aztán megkérdeztem, bemegyünk-e. Mivel tegnap volt az évnyitónk(szerda), ma spanyollal kezdtünk.
Bementünk a terembe, ahol síri csend honolt, csak néhány lány vihogott eszeveszetten. Őket még nem láttam, feltételeztem, másik osztályból jöttek át Camilához és Brookehoz. Na, asszem akkor ők lesznek a plázacicák..
Leültem egy szimpatikus padhoz, de mivel Lucy már leült El mellé, Dora mellett foglaltam helyet. A többiek is kezdtek lassan beszállingózni a terembe, és egymás mellett helyet foglaltak. Bevallom, kicsit irigy voltam, mert tök sok lány mellé ült le fiú. És valamiért ez féltékennyé tett ..
Csöngetéskor Davidék bandája is helyet foglalt, majd bejött a tanárnő is.
- Osztály, vigyáz! - felálltunk a székekről és kihúztuk magunkat. - Jó reggelt kívánok!
- Jó reggelt kívánok! - ismételtük meg egyszerre.
- Üljetek le! Nos, mivel újak vagytok a St. Margaretben, bemutatkozok, aztán mindenki mond magáról egy-két szót spanyolul.
Amikor hozzám került a sor, David elkezdett dumálni, meg röhögni, ami persze "kicsit" idegesített .. úgyhogy rászóltam .. elég hangosan ..
- FEJEZD MÁR BEE! - fordultam hátra. David persze jól kiröhögött, Ginny pedig megijedt kicsit a kirohanásomtól .. - Bocs, Ginny - mosolyogtam rá.
- Tőlem nem kérsz bocsánatot? - kérdezte David. Ahaa .. persze .. álmában ..
- Nem.
- És tőlem, nem kérnél bocsánatot? - lassan visszafordultam a tanárnő hangjára, és lejjebb csúsztam a széken.
- Elnézést kérek, tanárnő .. - motyogtam.
Nem értem .. Miért van az, hogy David mellett állandóan neveletlen, szemtelen, tiszteletlen vagyok?? MIÉRT?? Örülnék, ha valaki megmagyarázná nekem ezt végre, mert már elég kínos .. az eddigi tanórákon kb csak üvöltöttem .. és engem szidnak le! Jó, oké, én üvöltök, mint egy sakál, de David hozza ki ezt belőlem! Nincs igazság a Földön ..
- Rendben, de szétültetlek titeket. Dora, ugye? Ülj Nick mellé. Peter, te ülj Ginny mellé! - és itt felment bennem a pumpa. Pont David mellé .. remek .. éljenéljen .. jó, oké, örülök, hogy mellém ül, de szét fog cikizni .. és ezt nem szeretnéémmm .. - David pedig ideül a szemem elé, Sophie mellé .. És most Sophie folytasd kérlek a bemutatkozást!
Hát, így telt az első spanyol óra .. Mivel spanyol tagozatosak vagyunk, mindig így kell majd ülnünk .. minden.órán. ..
A csöngő a megváltást jelentette számomra .. komolyan ..
- Parker! Örültem! - röhögött David. Angyalian rámosolyogtam, és tényleg nagyon kevés választott el attól, hogy felpofozzam.
- Szervusztok, gyerekek! Gyertek, gyertek, megkapjátok a szekrénykulcsokat! - jött be az ofő egy fémdobozzal a kezében.
Szétosztotta a kulcsokat, majd ment is. A lányokkal megkerestük a szekrényeinket (hál' Istennek egymás közelében vagyunk), majd Peter is kijött .. aztán Davidék is .. és lássatok csodát! David szekrénye az enyém felett van .. Najó .. valaki nagyon pikkelhet rám odafent ..
folytatáás:DD
- Na Parker, ezt megszívtuk - röhögött ki David.
- Jahm .. veszem észre .. - dünnyögtem. Nem elég, hogy még négy évig szenvednem kell attól, hogy minden nap látom, ő pedig csak kiröhög és lenéz, de még az is fájdítja a szívem, hogy mellette kell ülnöm, és akkor reggel, meg szünetekben majd még a szekrénynél is találkoznunk kell .. Távol fogom tartani magam Tőle, amennyire csak tudom .. Érdekes, ezt egyszer, nem is olyan rég már elhatároztam ..
Tavasz felé járt már az idő. Reggel elkészültem és már a kabátomat vettem fel, amikor apu megkérdezte, elvigyen-e suliba kocsival, vagy megyek inkább vonattal? Persze, hogy elfogadtam a fuvart.
A kocsiút csendesen telt, meséltem kicsit arról, hogy hogy megy a suli, aztán pedig csatlakoztattam a telefonom a kocsihoz és a kedvenc zenéimet hallgattuk.
A suli előtt apu megállt, én pedig kiszálltam.
- Ügyesen a suliban! Szia, kincsem, szeretlek! - köszönt el apu. Intettem neki, ő pedig elhajtott.
Vettem egy mély lélegzetet, és bementem a suliba. Utáltam már idejárni. Az osztálytársaim állandóan kigúnyoltak, csak mert én nem varrattam szét magam, nem lövettem ki a fejem, és nem volt fültágítóm sem. Ez mind megvolt már az osztálytársaim nagy részének.
Én vártam már a legjobban, hogy elballagjunk, és végre új életet kezdhessek, egy - remélem - normális osztállyal.
A teremben bömbölt a telefonokból a zene, és még akkor is, amikor a tanár már bent volt, és kezdte volna az órát. Rendszerint csak én figyeltem az órákon. A többiek a telefonjaikkal babráltak, aztán dogáknál könyörögve néztek rám .. Igen, az elején még segítettem. De amióta gúnyolnak és kiutálnak, már nem segítek nekik. Ez van, figyeljenek .. Ha ők így, én is így.
Aztán egyik szünetben a büfében álltam, amikor valaki megfogta a kezem és mellém állt. Az a valaki nem volt más, mint David. Köpni-nyelni nem tudtam. Mit csinál?? Egyszer kiröhög, aztán meg megfogja a kezem, mintha együtt lennénk?? Hát velem ne szórakozzon. Nem vagyok olyan, mint a többi szétvarratott osztálytársnőm ..
- Te meg mi a frászt csinálsz?? - rántottam ki a kezem az övéből és kérdőn néztem rá.
- Én .. izé .. csak gondoltam .. - makogott. Felhúztam a szemöldököm és összefontam magam előtt a karjaimat. - Csak gondoltam .. izéé .. eljönnél velem moziba? - mii?? Ez hülye vagy annyit piált tegnap, hogy még nem józanodott ki ..
- Mivaan?
- Eljönnél velem? - kérdezte ismét.
Megadtam magam .. és nem lett volna szabad .. - Igen. - válaszoltam. David ismét megfogta a kezem, majd együtt mentünk vissza a terembe. A többiek csak bámultak, de nem érdekelt. Én voltam a világ legboldogabb embere. A fiú, akit szeretek, elhívott randira!
Otthon elmeséltem anyunak, aki nem nagyon örült, sőt, ellenezte, de mivel látta, milyen boldog vagyok, nem szólt többet.
Mikor David megjött, kiszaladtam elé és boldog mosollyal fogadtam.
- Sziaa - köszöntem.
- Szia - köszönt vissza, majd megcsókolt. Mondjuk nekem kissé még gyors volt a tempó, nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg fog csókolni .. Ennek ellenére élveztem és vágytam a csókjára, ígyhát visszacsókoltam. Percekig álltunk a kapunkban és csak csókolóztunk. Aztán eltoltam magamtól, mert már nem kaptam levegőt.
- Mindjárt jövök, felveszem a kabátom - mondtam és berohantam a házba. Anya és apa éppen akkor rebbentek el az ablaktól. Kémkednek utánam? Áááá, dehoogy! Gyorsan fölkaptam a kabátom, és visszarohantam. Ám David már nem volt sehol. Nem értettem mi van, aztán megpillantottam egy papírfecnit a járdán. Felemeltem, és elolvastam .. Kár volt, ugyanis már közben el kezdtek folyni a könnyeim. Visszarohantam a házba, egyenesen fel a szobámba, majd magamra csaptam az ajtót.
Mazochista módon kiraktam a tükrömre emlékeztetőül, hogy miért is utálom - de közben szeretem - Őt .. És megfogadtam, ha tehetem, elkerülöm ..
A csengő rázott vissza a valóságba. Gyorsan bezártam a szekrényem és rohantam órára ..
Címkék: Gone Forever ... or not?
