Gone Forever ... or not? - 1. rész
Sziasztok:)) itt az új blogomon az első rész (első 6 részt régebben írtam még) jó olvasást kívánok:))
- Kincsem! Biztos nem szeretnél elmenni a gólyatáborba? - kérdezte anya, ismét.
- Anya! Nem. Nem szeretném plusz egy hétig bámulni David öntelt fejét...
- Na de Sophie! Mi ez a stílus? Nem szeretném, ha te is felvennéd a mai kamaszok viselkedését! Légy szives, ne beszélj így senkiről! - dorgált meg.
- Igen Anya. Felmegyek a szobámba. Apa mikor jön haza?
- Szeptember 3-án. Nem mondta neked?
- De igen, csak hiányzik.. Állandóan el kell mennie.. - hajtottam le a fejem és így baktattam fel a szobámba.
Fent odamentem az íróasztalomhoz, bekapcsoltam a gépem, aztán amíg betöltött a net, elkezdtem csomagolgatni a könyveimet. Közben néha anyu is bejött és segített kicsit, de aztán szaladt is le az ebédhez.. Nem bántam, hogy nincs állandóan ott velem. Tudtam kicsit gondolkodni. Mi van, ha David még 4 évig megkeseríti az életem? És ha egy barátom se lesz megint? Általánosban én voltam a kis stréber.. Nem akarok a gimiben is ezzel a 'címmel' élni.. Elég, hogy David állandóan így hív..
- Sophie! Sophie, minden rendben? - kérdezte anyu a szobám ajtajából.
- Persze! Mert?
- Mert már vagy ötödszörre mondtam, hogy ha van kedved menj el sétálni, most még szép idő van...
- Óóóó..bocsi, elgondolkoztam.. - mosolyogtam. - De oké, akkor ha nem bánod, tényleg elmegyek kicsit..
- Persze. De ne gyere haza túl későn.. - ránéztem egy 'nem vagyok már dedós, tudok magamra vigyázni' nézéssel, anya elmosolyodott, adott egy puszit a homlokomra, majd lement.
Felálltam a székemből és a szekrényemhez léptem. Elővettem a farmersortom, egy szürke feliratos pólót és a pilóta napszemcsim. Zsebre vágtam a telefonom, majd lementem a földszintre.
- Csinos vagy! - szólt utánam anya, miközben húztam a cipőm.
- Ömm..köszi..
Kiléptem az ajtón, majd a házunk közelében lévő park felé indultam. Bántam, hogy nem vettem elő a biciklim, mert imádok bicajozni és még az idő is szép.. Hát, mostmár mindegy.. - gondoltam.
A park kivételesen dugig volt.. Nem nagyon járnak erre emberek, de örültem, hogy azért nem leszek egyedül és talán még össze is haverkodhatok valakivel..
Leültem a hintára - egy kislányt megelőzve, aki ezért durcásan bámult rám -, és ott üldögéltem egy ideig. Teljesen elbambultam, mert amikor meglöktem magam egy srác megszólított.
- Hé! Aludtál? - kérdezte. Sóhajtottam egy nagyot, mert hirtelen azt hittem, David az.
- Nem, csak elbambultam - válaszoltam és felé fordultam. Egy 16 év körüli, tök helyes srác ült a másik hintában és fürkészően nézett. Sötétbarna haja és kék szeme volt. - Amúgy Sophie vagyok - mutatkoztam be.
- Én meg Peter. Peter Black. Most költöztetek ide? Mert eddig nem láttalak erre..
- Nem nem.. Mióta az eszemet tudom, azóta itt lakunk.
- Értem. És amúgy hány éves vagy? - kérdezett ismét.
- 14. Most kezdem majd a gimit.
- Hm... Többnek néztelek. Melyik gimibe fogsz járni?
- A Szt. Margaret Kéttannyelvű Gimnáziumba.
- Én is! Melyik osztály?
- 9/e. Te?
- Dettó. Milyen nyelvet fogsz tanulni? Mert én spanyolt tanulok első nyelvként, németet meg másodiknak..
- Én franciára megyek, de a spanyol nekem is első - mosolyogtam. Őszintén örültem, hogy sikerült összehaverkodnunk. Lesz valaki akit ismerek!! Juhéé!
Ezek után Peter elkezdett nekem spanyolul beszélni, úgyhogy így beszélgettünk tovább..
- Tök jó a kiejtésed. Hol tanultál meg ilyen jól spanyolul? - kérdezte.
- Hát, volt magántanárom, meg egyik nyáron elmentünk Spanyolországba, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet.
- Ahham.. Hát, lassan haza kéne mennünk. Fél 7 van..
- Jézus! Tökre elszaladt az idő.. - pattantam fel hirtelen.
- Hé nyugi, azért még nincs olyan késő..
- Igen, de anya aggódni fog.. Bocsi, mennem kell - néztem rá szomorúan és elindultam.
- Várj, hazakísérlek.
A házunk előtt megálltam és szembe fordultam Peterrel. - Hát, akkor szia.
- Szia - odahajolt hozzám és adott két puszit. - Gólyatáborban találkozunk! - majd elfordult és elment.
- Anya! Megjöttem! - kiáltottam és levettem a cipőm.
- Sophie Parker! Jó az neked, hogy a vérnyomásom az egekben ugrál miattad??! - anyu nagyon dühös volt.
- De..még csak 3/4 7 van...
- Nem érdekel! Hol kóboroltál eddig? Fiú van a dologban igaz??
- Anyaa... - sütöttem le a szemem és elvörösödtem.
- Tudtam! Hogy hívják? Honnan ismered? Miért adott neked puszit, mikor elköszönt? Mióta jártok? Miért nem mondtad el??? - záporoztak rám a kérdései.
- Hhh... - itt kaptam egy gyilkos pillantást - Peternek hívják és ma találkoztunk a parkban. Nem tudom miért adott puszit, de szerintem kedves gesztus volt. Osztálytársak leszünk és.NEM.járunk - vártam, hogy anya mondjon valamit.
- Sophie, még túl fiatal vagy a fiúkhoz. A tanulással foglalkozz, ne a fiúkkal! Érted?
- Igen..
- Ha ezt apád megtudja! - itt felkaptam a fejem. Apa még mindig 10 évesnek hisz, és nem szereti ha fiúkkal barátkozom..
- De nem mondod el neki hogy Peter megpuszilt, ugye?? - néztem könyörgőn.
- Azt talán nem, de joga van tudni, hogy megismerkedtél egy fiúval.. - ezzel egyet értettem, mert nem szeretek titkolózni apu előtt..
- Ja! És anya! Mégis megyek gólyatáborba! - ordítottam le már az emeletről.
- Biztos?
Címkék: Gone Forever ... or not?
Gone Forever ... or not? - 1. rész
Sziasztok:)) itt az új blogomon az első rész (első 6 részt régebben írtam még) jó olvasást kívánok:))
- Kincsem! Biztos nem szeretnél elmenni a gólyatáborba? - kérdezte anya, ismét.
- Anya! Nem. Nem szeretném plusz egy hétig bámulni David öntelt fejét...
- Na de Sophie! Mi ez a stílus? Nem szeretném, ha te is felvennéd a mai kamaszok viselkedését! Légy szives, ne beszélj így senkiről! - dorgált meg.
- Igen Anya. Felmegyek a szobámba. Apa mikor jön haza?
- Szeptember 3-án. Nem mondta neked?
- De igen, csak hiányzik.. Állandóan el kell mennie.. - hajtottam le a fejem és így baktattam fel a szobámba.
Fent odamentem az íróasztalomhoz, bekapcsoltam a gépem, aztán amíg betöltött a net, elkezdtem csomagolgatni a könyveimet. Közben néha anyu is bejött és segített kicsit, de aztán szaladt is le az ebédhez.. Nem bántam, hogy nincs állandóan ott velem. Tudtam kicsit gondolkodni. Mi van, ha David még 4 évig megkeseríti az életem? És ha egy barátom se lesz megint? Általánosban én voltam a kis stréber.. Nem akarok a gimiben is ezzel a 'címmel' élni.. Elég, hogy David állandóan így hív..
- Sophie! Sophie, minden rendben? - kérdezte anyu a szobám ajtajából.
- Persze! Mert?
- Mert már vagy ötödszörre mondtam, hogy ha van kedved menj el sétálni, most még szép idő van...
- Óóóó..bocsi, elgondolkoztam.. - mosolyogtam. - De oké, akkor ha nem bánod, tényleg elmegyek kicsit..
- Persze. De ne gyere haza túl későn.. - ránéztem egy 'nem vagyok már dedós, tudok magamra vigyázni' nézéssel, anya elmosolyodott, adott egy puszit a homlokomra, majd lement.
Felálltam a székemből és a szekrényemhez léptem. Elővettem a farmersortom, egy szürke feliratos pólót és a pilóta napszemcsim. Zsebre vágtam a telefonom, majd lementem a földszintre.
- Csinos vagy! - szólt utánam anya, miközben húztam a cipőm.
- Ömm..köszi..
Kiléptem az ajtón, majd a házunk közelében lévő park felé indultam. Bántam, hogy nem vettem elő a biciklim, mert imádok bicajozni és még az idő is szép.. Hát, mostmár mindegy.. - gondoltam.
A park kivételesen dugig volt.. Nem nagyon járnak erre emberek, de örültem, hogy azért nem leszek egyedül és talán még össze is haverkodhatok valakivel..
Leültem a hintára - egy kislányt megelőzve, aki ezért durcásan bámult rám -, és ott üldögéltem egy ideig. Teljesen elbambultam, mert amikor meglöktem magam egy srác megszólított.
- Hé! Aludtál? - kérdezte. Sóhajtottam egy nagyot, mert hirtelen azt hittem, David az.
- Nem, csak elbambultam - válaszoltam és felé fordultam. Egy 16 év körüli, tök helyes srác ült a másik hintában és fürkészően nézett. Sötétbarna haja és kék szeme volt. - Amúgy Sophie vagyok - mutatkoztam be.
- Én meg Peter. Peter Black. Most költöztetek ide? Mert eddig nem láttalak erre..
- Nem nem.. Mióta az eszemet tudom, azóta itt lakunk.
- Értem. És amúgy hány éves vagy? - kérdezett ismét.
- 14. Most kezdem majd a gimit.
- Hm... Többnek néztelek. Melyik gimibe fogsz járni?
- A Szt. Margaret Kéttannyelvű Gimnáziumba.
- Én is! Melyik osztály?
- 9/e. Te?
- Dettó. Milyen nyelvet fogsz tanulni? Mert én spanyolt tanulok első nyelvként, németet meg másodiknak..
- Én franciára megyek, de a spanyol nekem is első - mosolyogtam. Őszintén örültem, hogy sikerült összehaverkodnunk. Lesz valaki akit ismerek!! Juhéé!
Ezek után Peter elkezdett nekem spanyolul beszélni, úgyhogy így beszélgettünk tovább..
- Tök jó a kiejtésed. Hol tanultál meg ilyen jól spanyolul? - kérdezte.
- Hát, volt magántanárom, meg egyik nyáron elmentünk Spanyolországba, hogy tudjam gyakorolni a nyelvet.
- Ahham.. Hát, lassan haza kéne mennünk. Fél 7 van..
- Jézus! Tökre elszaladt az idő.. - pattantam fel hirtelen.
- Hé nyugi, azért még nincs olyan késő..
- Igen, de anya aggódni fog.. Bocsi, mennem kell - néztem rá szomorúan és elindultam.
- Várj, hazakísérlek.
A házunk előtt megálltam és szembe fordultam Peterrel. - Hát, akkor szia.
- Szia - odahajolt hozzám és adott két puszit. - Gólyatáborban találkozunk! - majd elfordult és elment.
- Anya! Megjöttem! - kiáltottam és levettem a cipőm.
- Sophie Parker! Jó az neked, hogy a vérnyomásom az egekben ugrál miattad??! - anyu nagyon dühös volt.
- De..még csak 3/4 7 van...
- Nem érdekel! Hol kóboroltál eddig? Fiú van a dologban igaz??
- Anyaa... - sütöttem le a szemem és elvörösödtem.
- Tudtam! Hogy hívják? Honnan ismered? Miért adott neked puszit, mikor elköszönt? Mióta jártok? Miért nem mondtad el??? - záporoztak rám a kérdései.
- Hhh... - itt kaptam egy gyilkos pillantást - Peternek hívják és ma találkoztunk a parkban. Nem tudom miért adott puszit, de szerintem kedves gesztus volt. Osztálytársak leszünk és.NEM.járunk - vártam, hogy anya mondjon valamit.
- Sophie, még túl fiatal vagy a fiúkhoz. A tanulással foglalkozz, ne a fiúkkal! Érted?
- Igen..
- Ha ezt apád megtudja! - itt felkaptam a fejem. Apa még mindig 10 évesnek hisz, és nem szereti ha fiúkkal barátkozom..
- De nem mondod el neki hogy Peter megpuszilt, ugye?? - néztem könyörgőn.
- Azt talán nem, de joga van tudni, hogy megismerkedtél egy fiúval.. - ezzel egyet értettem, mert nem szeretek titkolózni apu előtt..
- Ja! És anya! Mégis megyek gólyatáborba! - ordítottam le már az emeletről.
- Biztos?
Címkék: Gone Forever ... or not?
