Prológus - A kezdetek kezdete
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy még 4 évig össze leszünk
zárva.. Soha nem gondoltam volna, hogy még tudsz nekem fájdalmat okozni.
És amíg te eltaszítasz, lesz aki foglalkozik velem és megvigasztal, ha
már megint miattad leszek összetörve.
És lám! Mégis megtörtént..
- Parker! Add ide a házid! - szólított meg a legutáltabb hang az
egész világon, de valahogy mégis, a szívem gyorsabban kezdett verni és a
kezem is remegett.
- Miért tenném? - kérdeztem, elég köcsög hanglejtéssel.
- Mert azt mondtam.
- Nem - közöltem és szembe fordultam Daviddel.
- Oké, akkor majd elkérem mástól, Stréber! - fújtatott idegesen
és elviharzott a padomtól és egyenesen Bianca padjához ment. Persze, én
vagyok a stréber..pff..mindegy.
És ez csak egy pillanat a sok közül.
- Parker! Rúgj már a labdába te szerencsétlen! - ordított rám David foci közben.
- Hagyjál már! Nem tudok focizni és különben is félek a labdától! - ordítottam én is.
- Tényleg? Akkor ezt figyeld! - és egyenesen felém rúgta a
labdát. Én reflexből az arcom elé tettem karom, de a labda eltalálta a
gyomrom... Utálom!!
De a legfájóbb mégis ez az emlék volt..
- Hello! Dave? - jött a termünkhöz egy fekete hajú, csinos lány.
- Mindjárt jön.. - válaszolták néhányan. Rossz érzés kerülgetett.
Hirtelen levert a víz és oxigénhiánnyal küszködtem.. Csak bámultam a
táskám, de amikor David elment mellettem, utánafordultam.
- Szia Juls! - köszönt és megcsókolta. Könnyeimmel küszködve pakoltam tovább és nem értettem, miért visel meg az, ami történt..
Amikor hazaértem levettem a cipőmet, ledobtam a táskám a kanapéra
és bementem a nappaliba. Beraktam egy Disney mesét(mert szerelmesek és
aranyosak és mindig Happy Enddel végződnek), majd mikor láttam
Hamupipőkét a Herceg karjaiban, elkezdtem zokogni.
Akkor és ott döbbentem rá, hogy mindvégig szerettelek. A sok
szemétkedésed ellenére, hogy rengetegszer nevetség tárgyává tettél már
csak egy mondatoddal, vagy amikor fizikai fájdalmat okoztál. Hányszor
rúgtál gyomron focizás közben? Hányszor ütöttél a lábamba floorball
közben? Hányszor dobtál fejen ha röpiztünk vagy kidobósoztunk? Nem
tudnám megmondani.... De én akkor is szerettelek.......
Címkék: Gone Forever ... or not?
Prológus - A kezdetek kezdete
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy még 4 évig össze leszünk
zárva.. Soha nem gondoltam volna, hogy még tudsz nekem fájdalmat okozni.
És amíg te eltaszítasz, lesz aki foglalkozik velem és megvigasztal, ha
már megint miattad leszek összetörve.
És lám! Mégis megtörtént..
- Parker! Add ide a házid! - szólított meg a legutáltabb hang az
egész világon, de valahogy mégis, a szívem gyorsabban kezdett verni és a
kezem is remegett.
- Miért tenném? - kérdeztem, elég köcsög hanglejtéssel.
- Mert azt mondtam.
- Nem - közöltem és szembe fordultam Daviddel.
- Oké, akkor majd elkérem mástól, Stréber! - fújtatott idegesen
és elviharzott a padomtól és egyenesen Bianca padjához ment. Persze, én
vagyok a stréber..pff..mindegy.
És ez csak egy pillanat a sok közül.
- Parker! Rúgj már a labdába te szerencsétlen! - ordított rám David foci közben.
- Hagyjál már! Nem tudok focizni és különben is félek a labdától! - ordítottam én is.
- Tényleg? Akkor ezt figyeld! - és egyenesen felém rúgta a
labdát. Én reflexből az arcom elé tettem karom, de a labda eltalálta a
gyomrom... Utálom!!
De a legfájóbb mégis ez az emlék volt..
- Hello! Dave? - jött a termünkhöz egy fekete hajú, csinos lány.
- Mindjárt jön.. - válaszolták néhányan. Rossz érzés kerülgetett.
Hirtelen levert a víz és oxigénhiánnyal küszködtem.. Csak bámultam a
táskám, de amikor David elment mellettem, utánafordultam.
- Szia Juls! - köszönt és megcsókolta. Könnyeimmel küszködve pakoltam tovább és nem értettem, miért visel meg az, ami történt..
Amikor hazaértem levettem a cipőmet, ledobtam a táskám a kanapéra
és bementem a nappaliba. Beraktam egy Disney mesét(mert szerelmesek és
aranyosak és mindig Happy Enddel végződnek), majd mikor láttam
Hamupipőkét a Herceg karjaiban, elkezdtem zokogni.
Akkor és ott döbbentem rá, hogy mindvégig szerettelek. A sok
szemétkedésed ellenére, hogy rengetegszer nevetség tárgyává tettél már
csak egy mondatoddal, vagy amikor fizikai fájdalmat okoztál. Hányszor
rúgtál gyomron focizás közben? Hányszor ütöttél a lábamba floorball
közben? Hányszor dobtál fejen ha röpiztünk vagy kidobósoztunk? Nem
tudnám megmondani.... De én akkor is szerettelek.......
Címkék: Gone Forever ... or not?
Sophie Parker
Ismerj meg közelebbről!
{ PLEASE change anything below here to your own words, don't copy my style of dumb intro }
Who I am? Hello guys! just call me Hanie(m), Michiko, or Han-Ae
#jelly with it??
i'm born on 23rd of July in the year of 1996 in Kuala Lumpur.
My hometown is Seoul, South Korea but i'm currently in Kuala Lumpur, Malaysia.
I'm now study in Selangor Science School.
I'm a pure Malaysian with a lil' bit Chinese mixed.
I do hate bugs, backstabbers, anons, haters, and copycaters
#get out you looser(s).
Proud to be a hardcore KPOP fans since 2010.
