hű..10. rész......nem néztem volna ki magamból xd de mivel ennyire sokáig nem írtam semmit, befogom. :)


- Mit mondott? Miről beszéltetek? - kérdezte kíváncsian Dora, amint leültem a padhoz.
- Csak bocsánatot kértünk egymástól - mondtam vigyorogva. Nem tehettem róla, el se tudom mondani, mennyire örültem. Daviddel veszekedések nélkül? Bármikor! Nem tudom, mi az oka annak, hogy így alakultak a dolgok, lehet, hogy kezdünk felnőni, és belátjuk, hogy felesleges vitatkozni, ha egyszer békében is meglehetnénk, mindenesetre, nem bánom.. Minden vágyam az, hogy egyszer együtt lehessünk, mint egy pár, ha csak rajtam múlna, már ebben a percben rohannék hozzá, hogy aztán a karjaiba zárjon, de mint tudjuk, egy kapcsolathoz két ember kell, és nem ismerem az érzéseit. Jelen pillanatban egy nagy homályt látok az érzéseit illetően: amíg szekált és szemétkedett, tudtam, hogy nem kedvel - bár nem tudtam az okát, hogy miért.. -, de most, hogy jóban vagyunk meg, hogy rosszul esett neki, amikor egy pillanatig azt hitte, nem megyek el vele az orvoshoz, fogalmam nincs hogy, vagy mit érez irántam..
- És, akkor most szent a béke? - kérdezték vagy hárman egyszerre.
- Azt hiszem - válaszoltam bizonytalanul. 

- Nem tudom, haver. Ez bonyolult - túrt a hajába.
- Miért? - nézett kíváncsian barátja szemébe. - Miért gondolod, hogy ő másképp érez, mint te?
- Mert nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén utál - nyögte fájdalmasan. - Régen, még hetedikben, fogadásból elhívtam randira, de nem is indultunk el, nem tudtam vele megtenni.. Akkor láttam valamit a szemében, de most....csak gyűlöletet látok.
- Ember, te tiszta hülye vagy.. - sóhajtott Ben lemondóan, és otthagyta az értetlenül álldogáló Davidet, majd csatlakozott Sophie-ékhoz.
- Na, mizújs? - huppant le Sophie mellé, és átkarolta a vállát.
- Semmi - válaszolt mosolyogva a lány; úgy csillogtak a szemei, hogy Ben végképp nem értette, David miért hiszi azt, hogy Sophie gyűlöli. Tisztában volt Sophie érzéseivel, ebben az egy hónapban ő lett a lány egyik legjobb barátja, úgy ismeri, mint a tenyerét. Kizárt dolognak tartja, hogy ne látszódna Sophie-n, ahogy Davidre néz.. Vagy hogy mindig foglalkozik vele.. Titkon, de aggódik Dave-ért, amikor nem látja..
- Mi történt, hogy így vigyorogsz? - borzolta össze a lány haját, aki elnevette magát; sugárzott belőle a boldogság, a felszabadultság és a szerelem..
- Jajj, ne tedd a hülyét, láttam, hogy beszéltetek, úgyhogy mindent tudsz - bökte meg játékosan a lány Ben hasát, majd nekidőlt a vállának. - És olyat is, amit én nem.. - felnézett barátja szemébe, aki pár pillanatig tűrte a lány csokoládé barna tekintetét, aztán ráharapott az alsó ajkára és egy puszit nyomott Sophie homlokára.
- Bocs, de ő is a haverom..
- Tudom - sóhajtott Sophie, és visszahajtotta fejét Ben vállára.
- Haragszol?
- Dehogy. Megértem, ennek ellenére furdal a kíváncsiság, de nem hiszem, hogy jobb lenne, ha elmondanád, mit gondol rólam.. Úgyhogy, ennyi.
- Oké. De ugye tudod, hogy csak kérned kell, és leütöm, ha bunkó volt veled?
- Persze – nevetett fel Sophie, majd rögtön el is komorult egy kissé, amikor David lépett az asztalhoz.
- Csatlakozhatok? – kérdezte, miközben szúrós pillantásokat küldött Ben felé, amiért átkarolta Sophie-t. Ben nem foglalkozott vele, hisz mindketten jól tudták, hogy Sophie-val csak barátok..
- Gyere – szólalt meg végül Sophie. – Éppen a legújabb mozifilmről beszélgettünk. Te mit gondolsz róla?
- Nem rossz..

És ez így ment, egészen az őszi szünetig. Akkor ugyanis néhányan elutaztak az osztályból, így egy hét erejéig szétszéledt a társaság.

- Hallottam, hogy átmész Sophie-hoz a szünetben.. – állt meg barátja szekrénye mellett David, az utolsó tanítási napon a szünet előtt.
- Jah. Mert? – kérdezett vissza Ben.
- Tudod jól…
- Figyelj – csukta be a szekrényajtót -, az oké, hogy kibékültetek és már egy hete nem ölitek egymást, de ettől függetlenül még nem hiszem, hogy készen áll arra, hogy sulin kívül is együtt legyetek.. Fél bassza meg! – ütött rá a szekrényére.
- Mitől fél? – kérdezte David, és Ben egy csöppnyi (vagy inkább vödörnyi, ha már itt tartunk) aggodalmat vélt felfedezni a hangjában.
- Attól, hogy csak szórakozol vele! Ő csak annyit lát az egészből, hogy egyszer kedves vagy vele, aztán hirtelen bekattansz, és most kibékültetek és megint kedves vagy. Azt gondolja, marha jól szórakozol.. Nem ért téged, Dave! Nem tud rajtad kiigazodni.
- Tudom, már Ő is elmondta…
- Akkor próbálj meg normálisan viselkedni. Ja, és nem érdekel, hogy a haverom vagy, ha megbántod, én esküszöm, leütlek..
- Meg is kérnélek rá. De valami rohadt furcsa nekem. Hogy ennyire véded. Te is belezúgtál?
- Mi? Nem! Sophie a barátom.
- Én meg póniló vagyok..
- Marha vicces.. Tudod jól, hogy Mila tetszik..
- Úgy érted, Camila?
- Jah.
- Oké, akkor semmi.
- Ezt megbeszéltük. Na csá!
- Cső..

- És mondtad neki, hogy még nem szeretném, hogy átjöjjön? – kérdeztem Bentől hazafelé menet.
- Igen. Aztán meg megkérdezte, hogy beléd zúgtam-e, hogy ennyire védelek – vágott egy grimaszt.
Elpirultam. Nagyon szeretem Bent, ő az egyik legjobb barátom, és ha tetszenék neki, akkor ez a barátság már nem lenne barátság. És ezt nem szeretném. Ben nélkül, lehet, nem bírnám ki.. Persze, Dora és a többiek is nagyon fontosak nekem, de Dora és Nick szerelmesek, nem várom el, hogy az én bajommal foglalkozzanak, Brooke a maga útját járja, El és Lucy még mindig nem állnak szóba velem, Ellie félénk, Rachel Brooke-kal lóg, így csak Benre számíthatok. És nem bánom.. Persze, Ginny néha helyre tesz, ami nagyon jól esik, mert nem vagyunk azok a hűűűdelegjobb barátnők, ennek ellenére mégis foglalkozik velem.
Körül vagyok véve a világ legjobb barátaival, de valahogy … úgy érzem, néha Ők sem tudnak segíteni…



hát, srácok, bocsi, ritka rövid lett, de úgy éreztem, itt kell abbahagynom.. a kövit nem tudom mikor hozom, igyekszem nem túl sokáig váratni Titeket! puszii J és még további jó nyaraat J

hű..10. rész......nem néztem volna ki magamból xd de mivel ennyire sokáig nem írtam semmit, befogom. :)


- Mit mondott? Miről beszéltetek? - kérdezte kíváncsian Dora, amint leültem a padhoz.
- Csak bocsánatot kértünk egymástól - mondtam vigyorogva. Nem tehettem róla, el se tudom mondani, mennyire örültem. Daviddel veszekedések nélkül? Bármikor! Nem tudom, mi az oka annak, hogy így alakultak a dolgok, lehet, hogy kezdünk felnőni, és belátjuk, hogy felesleges vitatkozni, ha egyszer békében is meglehetnénk, mindenesetre, nem bánom.. Minden vágyam az, hogy egyszer együtt lehessünk, mint egy pár, ha csak rajtam múlna, már ebben a percben rohannék hozzá, hogy aztán a karjaiba zárjon, de mint tudjuk, egy kapcsolathoz két ember kell, és nem ismerem az érzéseit. Jelen pillanatban egy nagy homályt látok az érzéseit illetően: amíg szekált és szemétkedett, tudtam, hogy nem kedvel - bár nem tudtam az okát, hogy miért.. -, de most, hogy jóban vagyunk meg, hogy rosszul esett neki, amikor egy pillanatig azt hitte, nem megyek el vele az orvoshoz, fogalmam nincs hogy, vagy mit érez irántam..
- És, akkor most szent a béke? - kérdezték vagy hárman egyszerre.
- Azt hiszem - válaszoltam bizonytalanul. 

- Nem tudom, haver. Ez bonyolult - túrt a hajába.
- Miért? - nézett kíváncsian barátja szemébe. - Miért gondolod, hogy ő másképp érez, mint te?
- Mert nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén utál - nyögte fájdalmasan. - Régen, még hetedikben, fogadásból elhívtam randira, de nem is indultunk el, nem tudtam vele megtenni.. Akkor láttam valamit a szemében, de most....csak gyűlöletet látok.
- Ember, te tiszta hülye vagy.. - sóhajtott Ben lemondóan, és otthagyta az értetlenül álldogáló Davidet, majd csatlakozott Sophie-ékhoz.
- Na, mizújs? - huppant le Sophie mellé, és átkarolta a vállát.
- Semmi - válaszolt mosolyogva a lány; úgy csillogtak a szemei, hogy Ben végképp nem értette, David miért hiszi azt, hogy Sophie gyűlöli. Tisztában volt Sophie érzéseivel, ebben az egy hónapban ő lett a lány egyik legjobb barátja, úgy ismeri, mint a tenyerét. Kizárt dolognak tartja, hogy ne látszódna Sophie-n, ahogy Davidre néz.. Vagy hogy mindig foglalkozik vele.. Titkon, de aggódik Dave-ért, amikor nem látja..
- Mi történt, hogy így vigyorogsz? - borzolta össze a lány haját, aki elnevette magát; sugárzott belőle a boldogság, a felszabadultság és a szerelem..
- Jajj, ne tedd a hülyét, láttam, hogy beszéltetek, úgyhogy mindent tudsz - bökte meg játékosan a lány Ben hasát, majd nekidőlt a vállának. - És olyat is, amit én nem.. - felnézett barátja szemébe, aki pár pillanatig tűrte a lány csokoládé barna tekintetét, aztán ráharapott az alsó ajkára és egy puszit nyomott Sophie homlokára.
- Bocs, de ő is a haverom..
- Tudom - sóhajtott Sophie, és visszahajtotta fejét Ben vállára.
- Haragszol?
- Dehogy. Megértem, ennek ellenére furdal a kíváncsiság, de nem hiszem, hogy jobb lenne, ha elmondanád, mit gondol rólam.. Úgyhogy, ennyi.
- Oké. De ugye tudod, hogy csak kérned kell, és leütöm, ha bunkó volt veled?
- Persze – nevetett fel Sophie, majd rögtön el is komorult egy kissé, amikor David lépett az asztalhoz.
- Csatlakozhatok? – kérdezte, miközben szúrós pillantásokat küldött Ben felé, amiért átkarolta Sophie-t. Ben nem foglalkozott vele, hisz mindketten jól tudták, hogy Sophie-val csak barátok..
- Gyere – szólalt meg végül Sophie. – Éppen a legújabb mozifilmről beszélgettünk. Te mit gondolsz róla?
- Nem rossz..

És ez így ment, egészen az őszi szünetig. Akkor ugyanis néhányan elutaztak az osztályból, így egy hét erejéig szétszéledt a társaság.

- Hallottam, hogy átmész Sophie-hoz a szünetben.. – állt meg barátja szekrénye mellett David, az utolsó tanítási napon a szünet előtt.
- Jah. Mert? – kérdezett vissza Ben.
- Tudod jól…
- Figyelj – csukta be a szekrényajtót -, az oké, hogy kibékültetek és már egy hete nem ölitek egymást, de ettől függetlenül még nem hiszem, hogy készen áll arra, hogy sulin kívül is együtt legyetek.. Fél bassza meg! – ütött rá a szekrényére.
- Mitől fél? – kérdezte David, és Ben egy csöppnyi (vagy inkább vödörnyi, ha már itt tartunk) aggodalmat vélt felfedezni a hangjában.
- Attól, hogy csak szórakozol vele! Ő csak annyit lát az egészből, hogy egyszer kedves vagy vele, aztán hirtelen bekattansz, és most kibékültetek és megint kedves vagy. Azt gondolja, marha jól szórakozol.. Nem ért téged, Dave! Nem tud rajtad kiigazodni.
- Tudom, már Ő is elmondta…
- Akkor próbálj meg normálisan viselkedni. Ja, és nem érdekel, hogy a haverom vagy, ha megbántod, én esküszöm, leütlek..
- Meg is kérnélek rá. De valami rohadt furcsa nekem. Hogy ennyire véded. Te is belezúgtál?
- Mi? Nem! Sophie a barátom.
- Én meg póniló vagyok..
- Marha vicces.. Tudod jól, hogy Mila tetszik..
- Úgy érted, Camila?
- Jah.
- Oké, akkor semmi.
- Ezt megbeszéltük. Na csá!
- Cső..

- És mondtad neki, hogy még nem szeretném, hogy átjöjjön? – kérdeztem Bentől hazafelé menet.
- Igen. Aztán meg megkérdezte, hogy beléd zúgtam-e, hogy ennyire védelek – vágott egy grimaszt.
Elpirultam. Nagyon szeretem Bent, ő az egyik legjobb barátom, és ha tetszenék neki, akkor ez a barátság már nem lenne barátság. És ezt nem szeretném. Ben nélkül, lehet, nem bírnám ki.. Persze, Dora és a többiek is nagyon fontosak nekem, de Dora és Nick szerelmesek, nem várom el, hogy az én bajommal foglalkozzanak, Brooke a maga útját járja, El és Lucy még mindig nem állnak szóba velem, Ellie félénk, Rachel Brooke-kal lóg, így csak Benre számíthatok. És nem bánom.. Persze, Ginny néha helyre tesz, ami nagyon jól esik, mert nem vagyunk azok a hűűűdelegjobb barátnők, ennek ellenére mégis foglalkozik velem.
Körül vagyok véve a világ legjobb barátaival, de valahogy … úgy érzem, néha Ők sem tudnak segíteni…



hát, srácok, bocsi, ritka rövid lett, de úgy éreztem, itt kell abbahagynom.. a kövit nem tudom mikor hozom, igyekszem nem túl sokáig váratni Titeket! puszii J és még további jó nyaraat J