Újult erővel tovább! /remélhetőleg/
sziasztooooook emberi lények! :))
Bocsánat, hogy így eltűntem, de nem akartalak Titeket hiú reményekkel táplálni, hogy "nemsokára hozom a kövi részt", úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. És valamennyire bejött, ugyanis elkezdtem a 10.részt, amiből kapni fogtok egy kis ízelítőt. ;)
Még a nyári szünet elején jelentkeztem Alicia:)nál egy novella író versenyre, amiből a végén visszaléptem több ok miatt. Viszont, Alicia mondta, hogy szívesen elolvasná ettől függetlenül a novellát, úgyhogy remélhetőleg hamarosan kész lesz, és ha elküldtem neki, akkor talán ide is felteszem. :)
Na, mint ígértem, teszem az ízelítőt, és egy kicsit az előző részek tartalmából:))
"- Ööö.. Szólok apunak, hogy vigyen el orvoshoz, oké?
- Oké. Te is jössz? - nézett mélyen a szemembe. Egy pillanatig azt hittem, megcsókol, de ez a pillanat el is suhant, amikor felvonta fél szemöldökét. Ja..ténleg.. Válaszolni kéne..
- Öhh..hát.. - kicsit elszomorodott. - Megyek. - mondtam ki végül.
- Komoly? - suhant át egy mosoly az arcán.
- Igen. Na, gyere!
...
- Oké.. Akkor ezek szerint te nem jössz.
- De igen. Elmegyek.
- Akkor most mi a bajod? - kérdezte kínos mosollyal az arcán.
- Semmi .. Menjünk, apu már vár, és az ujjad sincs a legjobb állapotban - mondtam, majd kikerültem és elmentem a bejárati ajtóig. David összezavarodva nézett pár pillanatig, beletúrt a hajába és elröhögte magát, majd megindult felém.
- Najó..Nem vagyok hülye, látom, hogy van valami bajod. Miért nem mondod el? - nézett mélyen a szemembe. Pár pillanatig álltam a tekintetét, de aztán nem bírtam tovább, és elfordítottam a fejem.
- Mert nincs mit elmondanom, és ha lenne se tartozna rád.
**
- Most már elmondod, mi a bajod? - kérdezte David felém fordulva.
- Nincs semmi bajom, akadj már le a témáról! - válaszoltam gorombán.
- Mi a fenének jöttél el akkor?? - emelte fel kicsit a hangját.
- Mert egy barom vagyok.. - motyogtam.
- Mi? - nézett rám kérdőn.
- Semmi. - aztán gondoltam egyet. - De a te viselkedésed se mondható normálisnak!
- Najó. Sophie, komolyan mondom, néha meglep, ahogy viselkedsz. Gyerekes vagy! - mondta kíméletlenül a szemembe.
- Én vagyok gyerekes?? Talán, ha nem csak magaddal foglalkoznál, és észrevennéd a körülötted élőket, nem lenne ilyen nagy a szád!! - ordítottam. Zengett tőlünk az épület, de nem érdekelt.
- Oké. Szerintem ezt a beszélgetést most fejezzük be! - mondta higgadtabban, mint amilyen én voltam, de láttam, hogy ökölbe szorítja az ép kezét.
- De nem akarom befejezni!! Elegem van belőled! Most így hirtelen jó vagyok, vagy mi a franc?? Velem ne játszadozz!!
**
- Sophie? Beszélhetnénk?
- Persze.
- Kösz, hogy segítettél..
- Nincs mit.
Sophieval minden rendben köztük, ezt már biztosan tudta. Mondjuk, abban nem volt biztos, ha elhívná valahova, igent mondana-e, de nem számított. Nem voltak haragban, és ez mindenképpen jó.
- Öhm.. Szerintem menjünk vissza. Nem soká csöngetnek.
Visszamentek a többiekhez, Sophie leült Dorához, ő pedig odament Benhez.
- Minden oké? - kérdezte Ben, majd kicsit arrébb mentek, csak annyira, hogy ne hallják őket mások.
- Igen, kibékültünk - vigyorgott. Ben hátba vágta, majd kicsit elgondolkozott, végül megszólalt.
- Tényleg szereted?"
A következő rész tartalmából:
"- Mit mondott? Miről beszéltetek? - kérdezte kíváncsian Dora, amint leültem a padhoz.
Minden vágyam az, hogy egyszer együtt lehessünk, mint egy pár, ha csak rajtam múlna, már ebben a percben rohannék hozzá, hogy aztán a karjaiba zárjon, de mint tudjuk, egy kapcsolathoz két ember kell, és nem ismerem az érzéseit.
Fogalmam nincs hogy, vagy mit érez irántam..
- És, akkor most szent a béke? - kérdezték vagy hárman egyszerre.
- Azt hiszem - válaszoltam bizonytalanul.
- Miért? - nézett kíváncsian barátja szemébe. - Miért gondolod, hogy ő másképp érez, mint te?
- Mert nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén utál - nyögte fájdalmasan.
- Ember, te tiszta hülye vagy..
- Mi történt, hogy így vigyorogsz? - borzolta össze a lány haját, aki elnevette magát; sugárzott belőle a boldogság, a felszabadultság és a szerelem..
- Jajj, ne tedd a hülyét, láttam, hogy beszéltetek, úgyhogy mindent tudsz - bökte meg játékosan a lány Ben hasát, majd nekidőlt a vállának. - És olyat is, amit én nem.. - felnézett barátja szemébe, aki pár pillanatig tűrte a lány csokoládé barna tekintetét, aztán ráharapott az alsó ajkára és egy puszit nyomott Sophie homlokára.
- Bocs, de ő is a haverom.."
Címkék: hello everybody:)
Újult erővel tovább! /remélhetőleg/
sziasztooooook emberi lények! :))
Bocsánat, hogy így eltűntem, de nem akartalak Titeket hiú reményekkel táplálni, hogy "nemsokára hozom a kövi részt", úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. És valamennyire bejött, ugyanis elkezdtem a 10.részt, amiből kapni fogtok egy kis ízelítőt. ;)
Még a nyári szünet elején jelentkeztem Alicia:)nál egy novella író versenyre, amiből a végén visszaléptem több ok miatt. Viszont, Alicia mondta, hogy szívesen elolvasná ettől függetlenül a novellát, úgyhogy remélhetőleg hamarosan kész lesz, és ha elküldtem neki, akkor talán ide is felteszem. :)
Na, mint ígértem, teszem az ízelítőt, és egy kicsit az előző részek tartalmából:))
"- Ööö.. Szólok apunak, hogy vigyen el orvoshoz, oké?
- Oké. Te is jössz? - nézett mélyen a szemembe. Egy pillanatig azt hittem, megcsókol, de ez a pillanat el is suhant, amikor felvonta fél szemöldökét. Ja..ténleg.. Válaszolni kéne..
- Öhh..hát.. - kicsit elszomorodott. - Megyek. - mondtam ki végül.
- Komoly? - suhant át egy mosoly az arcán.
- Igen. Na, gyere!
...
- Oké.. Akkor ezek szerint te nem jössz.
- De igen. Elmegyek.
- Akkor most mi a bajod? - kérdezte kínos mosollyal az arcán.
- Semmi .. Menjünk, apu már vár, és az ujjad sincs a legjobb állapotban - mondtam, majd kikerültem és elmentem a bejárati ajtóig. David összezavarodva nézett pár pillanatig, beletúrt a hajába és elröhögte magát, majd megindult felém.
- Najó..Nem vagyok hülye, látom, hogy van valami bajod. Miért nem mondod el? - nézett mélyen a szemembe. Pár pillanatig álltam a tekintetét, de aztán nem bírtam tovább, és elfordítottam a fejem.
- Mert nincs mit elmondanom, és ha lenne se tartozna rád.
**
- Most már elmondod, mi a bajod? - kérdezte David felém fordulva.
- Nincs semmi bajom, akadj már le a témáról! - válaszoltam gorombán.
- Mi a fenének jöttél el akkor?? - emelte fel kicsit a hangját.
- Mert egy barom vagyok.. - motyogtam.
- Mi? - nézett rám kérdőn.
- Semmi. - aztán gondoltam egyet. - De a te viselkedésed se mondható normálisnak!
- Najó. Sophie, komolyan mondom, néha meglep, ahogy viselkedsz. Gyerekes vagy! - mondta kíméletlenül a szemembe.
- Én vagyok gyerekes?? Talán, ha nem csak magaddal foglalkoznál, és észrevennéd a körülötted élőket, nem lenne ilyen nagy a szád!! - ordítottam. Zengett tőlünk az épület, de nem érdekelt.
- Oké. Szerintem ezt a beszélgetést most fejezzük be! - mondta higgadtabban, mint amilyen én voltam, de láttam, hogy ökölbe szorítja az ép kezét.
- De nem akarom befejezni!! Elegem van belőled! Most így hirtelen jó vagyok, vagy mi a franc?? Velem ne játszadozz!!
**
- Sophie? Beszélhetnénk?
- Persze.
- Kösz, hogy segítettél..
- Nincs mit.
Sophieval minden rendben köztük, ezt már biztosan tudta. Mondjuk, abban nem volt biztos, ha elhívná valahova, igent mondana-e, de nem számított. Nem voltak haragban, és ez mindenképpen jó.
- Öhm.. Szerintem menjünk vissza. Nem soká csöngetnek.
Visszamentek a többiekhez, Sophie leült Dorához, ő pedig odament Benhez.
- Minden oké? - kérdezte Ben, majd kicsit arrébb mentek, csak annyira, hogy ne hallják őket mások.
- Igen, kibékültünk - vigyorgott. Ben hátba vágta, majd kicsit elgondolkozott, végül megszólalt.
- Tényleg szereted?"
A következő rész tartalmából:
"- Mit mondott? Miről beszéltetek? - kérdezte kíváncsian Dora, amint leültem a padhoz.
Minden vágyam az, hogy egyszer együtt lehessünk, mint egy pár, ha csak rajtam múlna, már ebben a percben rohannék hozzá, hogy aztán a karjaiba zárjon, de mint tudjuk, egy kapcsolathoz két ember kell, és nem ismerem az érzéseit.
Fogalmam nincs hogy, vagy mit érez irántam..
- És, akkor most szent a béke? - kérdezték vagy hárman egyszerre.
- Azt hiszem - válaszoltam bizonytalanul.
- Miért? - nézett kíváncsian barátja szemébe. - Miért gondolod, hogy ő másképp érez, mint te?
- Mert nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén utál - nyögte fájdalmasan.
- Ember, te tiszta hülye vagy..
- Mi történt, hogy így vigyorogsz? - borzolta össze a lány haját, aki elnevette magát; sugárzott belőle a boldogság, a felszabadultság és a szerelem..
- Jajj, ne tedd a hülyét, láttam, hogy beszéltetek, úgyhogy mindent tudsz - bökte meg játékosan a lány Ben hasát, majd nekidőlt a vállának. - És olyat is, amit én nem.. - felnézett barátja szemébe, aki pár pillanatig tűrte a lány csokoládé barna tekintetét, aztán ráharapott az alsó ajkára és egy puszit nyomott Sophie homlokára.
- Bocs, de ő is a haverom.."
Címkék: hello everybody:)
